Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

VII. ülés. 1861. június 19-én. '•:' föld vagyis birtokuk teljes tulajdona minden úrbéri teher s viszony megszüntetésével 1848-ban meg lön adva, egyszersmind ugyanakkor az adómentesség s ősiség megszüntetésének végetlen horderejű s fontosságú elve is ki lön mondva! És én boldognak vallom magamat, hogy az emiitett országgyűlések igénytetelen tagja levén, csekély súlyú szavazatommal mindezen üdvös törvények hozatalát elősegíthettem. (Éljen.) De a mily örömmel emelem ki ezen törvények előnyeit, színtoly őszintén óhajtom, miszerint mielőbb sikerüljön a törvényhozásnak azok tetemes s szembetűnő hiányain is segíthetni s hiszem azt, hogj* azon czikkeket, melyek az országon kiviil tartózkodó fejedelem joggyakorlatát szükségtelenül korlátozzák, vagy az országgyűlésnek a budget megadása előtti eloszlatását helyeselhetlenül tiltják, ugyszinte a választótörvény némely pontjait, a nemzet kész leend annak idejében kellően móclositani, s ezzel egj-szersmind az összes birodalom feloszolhatlan egységét a felséges dynastia és a kir. trón kétségbevonhatatlan jogait akként biztosítani, hogy Ő cs. kir. Felségének minden ebbeli aggodalmai teljesen el legyenek oszlatva, s a nemzet is az ősi alkotmány s függetlenségnek ezentuli báborítlan birtokára nézve tökéletesen meg legyen nyugtatva. Hiszem egyébiránt azt is, hogy miután Magyarország az osztrák örökös tartományokkal elválaszthatlanúl egybe van kapcsolva, s ezen kapocs nagymélt. fehérvármegyeí főispán által tegnapelőtt idézett 1848-ki törvényeink által is a pragmatica sanctio alapján biztosítva van,anemzet módot találand mindazon kérdések rendes, alkotmányszerü s állandó elintézésére, melyek Magyarországot s az örökös tartományokat egyiránt érdeklik. Ha ezen módot s eszközt nem véli a jelenleg már működő birodalmi tanácsban találni, ha az abbani részvéttől idegenkedik, oka az, mert függetlenségét semmi szin alatt s semmi alakban sem kívánja veszélyeztetni. Egyébiránt a függetlenség az egyházi s polgári, a politikai sőt még a magán téren s körben is nem a fejetlenségben, nem is abban áll, hogy valaki senkitől sem, hanem abban, hogy eg3'edül törvényes s természetes elöljárótól s felsőbbségétőí függjön. Felséges királyátóli törvényes függéését a magyarnemzetmegszeghetlenkötelességéne

1

: ismeri, fennen vallja, s tudta s tudja, ha szükséges, vagyonának s vérének feláldozásával is tanúsítani. Azonban a nemzet noha egyrészről csak törvényes királyától s az 1791-ki 10. t. czikk szerint senkitől mástól nem akar függni, de másrészről ezáltal a birodalom örökös tartományitól nemcsak nem akar elszakadni, sőt inkább az azokkal való összeköttetést ugy magára, mint reájuk nézve lényegesen szükségesnek tartja, de miután az osztrák örökös tartományok a német szövetség alkatrészei s mint ilyenek annak költségeihez is kötelesek járulni, és igy a birodalmi tanácsban, követeik által ezek iránt intézkedni is; a magyar nemzet épen azért vonakodik résztvenni ezen birodalmi tanácsban, mert ezzel részt fogna venni a német szövetség költségeiben, terheiben, ügyeiben, érdekeiben, szóval, ezáltal magát azon szövetségbe legalább közvetve bekebelesitené. (Helyes.) Mindennél többre becsült függetlenségét féltve a magyar nemzet, kezdet óta óvakodott Némethonnal viszonyba lépni. Más oldalról a kísérletek nem hiányoztak. Első volt Salamon királyunk, ki r-zorultságában Magyarországot Henrik császárnak birodalmi feudum minőségében át kívánta adni. Hevesen kikeltek e merénye ellen a magyarok, fennen tiltakozott különösen VII. Gergely pápa, ki 1075-ben I. Geyza királyunkhoz eziránt igy irt : „Notum autem tibi esse credimus, Regnum Hungáriáé sicut alia nobillisima Regna, in propriae libertatis statu esse debere, — nec ulli alteri Regi subjici;" egy másik levelében pedig igy ir, hogy Salamont Geyzával ki fogja békíteni; „ut sic fiat, úgymond, in pace nobilissimum Regnum Hungáriáé, quod hactenus per se principaliter viguit, ut rex non fiat ibi regulus;" továbbá a nemzet s a történelem méltán érdemül róvja fel Sz. Lászlónak, hogy mig az első keresztes had fövezérségének elvállalására az illető fejedelmek által felkéretvén, azt el is vállalta, habár kora halála ebbeli jó szándékának útját állta; de midőn a német birodalmi fejedelmek által a császári korona elfogadására meghivatott, ezt elfogadni a nemzeti függetlenségnek,Magyarország függetlenségének érdekében, határozottan vonakodott. Azt válaszolva egyebek közt : „Se Regno Suo Ungariae satis superque esse contentum." I. Rudolf császár, feledve azt, hogy a rnarchfeldi csatát, miként azt többször nyilván magasztalokig elismerte, a magyarok segítségével nyerte meg, — Kun László halála után Magyarországot mint hűbért a német birodalomba kívánta beolvasztani, mely törekvésére azonban a magyarok azzal válaszoltak, hogy királyuknak III. Andrást hivták meg. Mennyire félt a magyar nemzet a német birodalommal közelebbi viszonyba lépni nevezetes példáját látjuk annak Albert királyunkban, úgymint ki koronázásakor esküvel igérte, hogy a magyar nemzet beegyezése nélkül a császári koronát el nem fogadandja; — a másikat pedig Hunyady Mátyásban, kinek szemeire téritvén IV. Fridrik császár, hogy ő urának nem vallja, nem tiszteli, — 14Sl-ben azt válaszolá. hogy igen, de csak mint morva és cseh fejedelem, — nem pedig mint királya Magyarországnak, mely úgymond, mindig szabad országkint állt, a német birodalommal soha semmiféle közösséggel sem volt, s hogy a császárt magánál nagyobb méltóságúnak tekinti ugyan, de magyarországi birtokára nézve magát hozzá • tökéletesen hasonlónak tartja. (Tetszés.) Átalában a magyar nemzet valamint soka nem tűrte, hogy a vele ugyanazon egy fejedelemnek Főrendi napló. ***