Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-278

360 278. szám. A 9. §-hoz. Ez a §. az 1939 : IV. t.-c. 22. §-ának szellemében tartalmaz intézkedéseket. Ezek értelmében zsidónak tekintendő személy részére átértékelési igénye alapján legfeljebb 5.000 P n. é. címletet lehet kiszolgáltatni, a többletet pedig a zsidók kivándorlásának előmozdítására kell fordítani. A 10. §-hoz. Méltányossági szempontok indokolják, hogy a hadikölcsönkötvények átértékelése az 1928 : XXXIII. t.-c. 14. §-ával létesített és az 1929 : XXXV. t.-cikkel újból szabályozott hadikölcsönsegélyezési akcióval összhangba hozassék. A hadikölcsönsegélyezési akció útján ugyanis a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok egyes csoportjai magasabb összegű évi segélyben részesültek eddig, mint amit a hadikölcsönkötvények alapján kiszolgáltatandó új, pengőre szóló államadóssági címletek kamata részükre biztosítana. Támogatásban részesültek továbbá olyanok is, akik ma már nincsenek ugyan a kötvények birtokában, de igazoltan ősjegyzők voltak. Végül vannak a támogatásban részesülők között olyanok, akik nem rendelkeznek a szorosan vett hadikölcsönsegélyezési előfeltételekkel és segélyezésük a középosztály támogatására szánt akció keretében bonyolódik le. Ennek az akciónak körében azok kapnak segélyt, akik eg}réb fix kamatozású értékpapírjaik, vagy takarékbetétjük elértéktelenedése következtében szorulnak rá az állami támogatásra. Az említettek között sokan vannak olyanok, akiknek megélhetését tulajdonképpen csak a segély biztosítja. Ezeket felette méltánytalan lenne eddigi helyzetüknél hátrányosabb helyzetbe hozni. Ennélfogva, bár elvileg kétségkívül helyesebb lenne a hadikölcsönkérdés végleges rendezésével egyidejűleg megszüntetni ezt a segélyezési akciót, mégis a belügyminiszter úrral együtt úgy látjuk, hogy a szociális szempontokra tekintettel az akciót nem volna szabad most egyszerre megszüntetni, hanem annak fokozatos visszafejlesztését lehet csak tervbe venni, egyben azonban ki kellene zárni az akció további kiszélesedését. A javaslat ezeknek a szempontoknak figyelembevételével akként szól, hogy az 1942. évtől kezdődőleg a jogi személyek kizárásával csak azt a természetes személyt lehetne támogatásban részesíteni, aki a törvény hatálybalépése előtt ilyen támogatásban már részesült. Egyebekben pedig a jfcámogatás részletes szabályait a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg állapítaná meg. A 11. §-hoz. Ennek a §-nak rendelkezése értelmében azok, akik a gyámpénztárakban kezelt háborús magyar államadóssági címletek tulajdonosainak támogatásáról szóló 265.000/1928. B. M. számú rendelet értelmében kaptak vagy kapnak támogatást, hadikölcsönkötvényeiken alapuló követeléseik átértékelését nem igényelhetnék. Az említett rendeleten alapuló támogatás összege ugyanis nagyobb annál, mint amit az átértékelésre vonatkozó rendelkezések alapján kapna az érdekelt. A 12. §-hoz. Ez a §. kimondaná azt, ami a rendezésnek észszerű következménye, hogy a magyar államnak a hadikölcsönkötvónyeken alapuló kötelezettségei — amennyiben már korábban meg nem szűntek — a javaslatban foglalt rendelkezések alapján támasztható igények kivételével megszűnnek. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter felhatalmazást kapna arra, hogy rendeletileg intézkedjék a hadikölcsönkötvények bevonásáról és megsemmisítéséről. A 13. §-hoz. Ez a §. a visszacsatolt országrészek lakosainak a hadikölcsönkötvények tekintetében fennálló bizonyos különleges helyzetére kíván figyelemmel lenni. A jugoszláv hatóságok ugyanis annakidején túlnyomórészben, a csehszlovák és román hatóságok pedig igen sok esetben a hadikölcsönköt vény címleteket bevonták és így az érdekelteknek a címletek helyett csupán a hadikölcsönkötvények átvételét tanúsító elismervények állnak rendelkezésére. Részletes intézkedésekre van tehát szükség abban az irányban, hogy ezek az átvételi elis-