Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-276
276. szám. 317 Nincs különbség azonban a bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek között abban a tekintetben,, hogy ezeket a vallásfelekezeteket és tagjaikat egyenlő mértékben megilleti a vallás szabad és nyilvános gyakorlásának teljes közjogi védelme, a belső önkormányzat, az adókivetés és az egyházi fegyelmezés joga, tehát mindazok a jogok és mindaz az oltalom, amelyek a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot a vallási szervezetek szempontjából is biztossá és teljessé teszik. 2. Az izraelita vallást az 1895 : XLII. törvénycikk törvényesen bevett vallásnak nyilvánította. Ez a törvényes rendelkezés a kifejtettek szerint a vallás szabad és nyilvános gyakorlásának teljes közjogi védelmén, a belső önkormányzat, az adókivetés és az egyházi fegyelmezés jogán felül még mindazokat a kivételes és kiváltságos közjogi előjogokat is biztosította az izraelita vallásfelekezetnek, amelyeket addig a történeti múlt hosszú fejlődésének eredményeként csupán az államinai szoros közjogi kapcsolatban álló keresztény egyházak élveztek. Nem lehet feladatom, hogy a törvényhozásnak ezt a félévszázad előtt tett lépését — az izraelita vallás ilyen értelmű befogadását — későbbi törvényjavaslat miniszteri indokolásában politikai bírálat alá vonjam. Ezért a politikai bírálatot mellőzve, csak arra utalok, — ami az előrebocsátottakból már nyilvánvaló, — hogy mind a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság, mind a polgári jogegyenlőség legteljesebb elvi követelményeit is tökéletesen kielégítette volna az 1895. évben az, ha az izraelita vallást csupán törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánították volna. Pusztán ebből a szempontból nem volt szükség arra, hogy a szervezetében egységesen ki sem alakult izraelita vallásfelekezetet felruházzák a keresztény egyházakat a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság követelményein felül megillető közjogi tartalmú történeti előjogokkal is. 3. Az izraelita vallásfelekezet az 1895 : XLII. t.-c. hatálybalépésétől kezdve mindmáig, a keresztény egyházakhoz hasonlóan, zavartalanul élvezte a kiváltságos vallásfelekezet jogállását és mindazokat a kivételes erkölcsi és vagyoni előnyöket amelyek az állammal fennálló szorosabb közjogi kapcsolatból fakadnak. Ezzel szemben az izraelita vallásfelekezet tagjainak jogi helyzete az 1938. évtől kezdve lényeges változásokon ment keresztül. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938 : XV. t.-c. a zsidó fogalmának egyik ismérvéül állította fel az izraelita vallásfelekezethez tartozást ; ennek következtében az a személy, aki az izraelita vallásfelekezetnek tagja, a munkavállalás körében bizonyos korlátozások alá esett. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939': IV. t.-c. fenntartva azt, hogy a zsidó törvényes fogalmának egyik ismérve az izraelita vallásfelekezethez tartozás, a zsidók jogait és szükségképpen az izraelita vallásfelekezet tagjainak jogait is, mind közjogi, mind magánjogi téren fokozott mértékben megszorította. A megszorítás közjogi vonatkozásai közül ezen a helyen különösen ki kell emelnem azt, hogy az idézett t.-c. a zsidók részvételét a törvényhozásban, a törvényhatósági és községi önkormányzati testületekben, valamint az ezekre vonatkozó választói jpg gyakorlásában korlátozta és hogy megvonta tőlük a jövőre nézve a közhivatalviselési képességet is. A házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-c. kiegészítéséről és módosításáról, valamint ezzel kapcsolatban szükséges faj védelmi rendelkezésekről alkotott 1941 : XV. t.-c. 9. §-a szintén fenntartotta azt, hogy az izraelita vallásfelekezethez tartozás a zsidó törvényes fogalmának egyik ismérve, és megtiltotta, hogy nemzsidó zsidóval — tehát az izraelita vallásfelekezet tagjával is — házasságot kössön, továbbá, hogy zsidó férfi — tehát az izraelita vallásfelekezet férfi tagja is — nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg érintkezzék.
