Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-274
274. szám. 301 Melléklet a 2?é. $%ánvü irományhoz. Indokolás „az üzleti záróráról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. Magyarország lakosságának túlnyomó része, különösen az, amelyik földmíveléssel foglalkozik, igen korán kel és az évek nagyobb részében későn tér pihenőre. Ugyanez volt az egyéb foglalkozáson lévők életbeosztása is, annak következtében, hogy a napi munkaidő, egészen a legújabb időkig, a mezőgazdaságon felül az ipari és egyéb foglalkozásokban is hosszú volt, korán kezdődött és későn végződött. Ennek a körülménynek kell tulajdonítani azt, hogy a nyilt árusítási üzletek tulajdonosai üzleteiknek igen korai, gyakran már reggeli négy órai nyitását látták szükségesnek és az üzleteiket a késő esti órákig, nem ritkán kilenc órán túl este tíz óráig is nyitvatartották. Ennek a tarthatatlan helyzetnek orvoslására törekedett az üzleti záróráról szóló 1913 : XXXVI. t.-c, amely egyszersmind az első törvényalkotás ezen a téren. Ez a törvény az akkori közfelfogásnak megfelelően nagyon óvatosan nyúlt a kérdés szabályozásához és a nyitvatartási időt olyan keretek között állapítja meg, amelyek a korábbi teljesen rendezetlen helyzettel szemben javulást jelentenek ugyan, de nem olyanok, hogy a kérdés megnyugtató megoldására vezethettek volna. Budapest székesfővárostól és környékétől eltekintve, az ország egyéb részei tekintetében az említett törvény alapján szabályrendeletek útján volt megoldható a nyilt árusítási üzletek zárórája. Ez a megoldás nehézkesnek bizonyult, úgyhogy ebben a vonatkozásban az üzleti záróráról szóló 1913 : XXXVI. t.-c. kiegészítéséről alkotott 1921 : XXXVII. t.-cikkel kellett bizonyos könnyítésedet megállapítani. Ez a törvény lehetővé teszi, hogy ha az érdekelt munkaadók és alkalmazottak a záróra tekintetében megállapodnak és megfelelő megállapítását kérik, az üzleti záróra a megállapodásnak megfelelően miniszteri rendelettel szabályoz1 ható legyen, mégis azzal a korlátozással, hogy a nyilt árusítási üzletek záróráját esti hat óránál, a túlnyomóan élelmi vagy egyedárusági cikkeket árusító üzletek záróráját pedig esti hét óránál korábbi időpontra megállapítani nem lehet. Az utóbb említett törvény alapján megindult egészséges folyamat arra vezetett, hogy az egyes városok és községek területére nézve az 1913 : XXXVI. t.-cikkben megállapított nyitvatartási időnél rövidebb nyitvatartási idő nyert miniszteri rendeletekkel megállapítást. Ennek a megoldásnak egyik hátránya volt, hogy a minisztériumnak kellett
