Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-264

264. szám. 267 következik, de a jelen §. külön is kiemeli, hogy a kormányzónak ehhez az intézkedéséhez miniszteri ellenjegyzés is szükséges. Nem szorul külön indokolásra az a rendelkezés, hogy a kormányzó a megbízást — természetesen itt is miniszterelnöki ellenjegyzés mellett — bármikor visszavonhatja. , Ennek a §-nak a rendelkezése nem jelent újítást alkotmányos életünkben. A király is egyes királyi tennivalók ellátására (országgyűlés megnyitására, egyházak zsinatára, bel- és külpolitikai tárgyalásokra) maga helyett mást (personalis locumtenens praesentiae regiae, homo regius) rendelt ki. Minthogy ilyen esetben is a helyettes nem a saját jogán, hanem a kormányzó megbízásából, a kormányzó nevében jár el, ez sem jelenti az államfői hatalom megosztását. Önként értetődik, hogy ennek a §-nak a rendelkezése nem nyújthat alapot arra, hogy a kormányzói hatáskörbe tartozó tennivalók elvégzése olyan széles körben bízassék a helyettesre, hogy annálfogva a kormányzói hatalom személyes gyakorlásának az elve elhomályosuljon. A 9. §-hoz. Ez a §. a kormányzóhelyettes címét a kormányzóhelyettes magas közjogi állásának megfelelően állapítja meg. Természetes, hogy a »főméltóságú« cím a kormányzóhelyettest arra tekintet nélkül illeti meg, hogy a kormányzói hatalmat gyakorolja-e éppen vagy nem. A 10. §-hoz. Ugyanazok az alkotmányjogi szempontok, amelyek szükségessé teszik, hogy a kormányzó fokozottabb büntetőjogi védelemben részesüljön, indokolják a kormányzóhelyettes kiemeltebb büntetőjogi védelmét is. A javaslat tehát a kormányzóhelyettes részére a kormányzót megillető büntetőjogi védelmet biztosítja. • A személyes sérthetetlenség tekintetében azonban a kormányzóhelyettesnek nem lehet ugyanazt az alkotmányjogi helyzetét biztosítani, mint a kormányzónak. A sérthetetlenség ugyanis azt jelenti, hogy az ellen, akit ez a jogállás megillet, sem szorosan vett közjogi, sem büntetőjogi, sem magánjogi vonatkozású eljárást a személye ellen irányulóan indítani nem lehet. Ilyen, ebben a vonatkozásban »legibus solutus« helyzet csak azt illetheti meg, aki az állam életében a legmagasabb államhatalmi tényező, aki fölött magasabb államhatalmi funkcionárius nem áll, mint amilyen a király vagy a kormányzó maga. A kormányzóhelyettes alkotmányjogi állása nem ilyen. Fölötte áll a kormányzó, akinek irányában esküjével is hűségre kötelezte magát. Ennek az álláspontnak az elvi helyessége kitűnik akkor, ha az elvont, a tiszta logikai elemzés körében arra a lehetőségre gondolunk, hogy a kormányzóhelyettes éppen a kormányzó iránti hűségi kötelességét szegné meg pártütéssel vagy a büntető törvényeinkbe ütköző más cselekményével ; nagyon természetes, hogy ilyen esetekben a büntető igazságszolgáltatás alól nem mentesülhetne. Másfelől azonban természetesen fontos államérdek fűződik ahhoz is, hogy a kormányzóhelyettes ellen indítható eljárások lehetősége a legszűkebb körre szoríttassék. Feltétlenül kívánatos ugyanis, hogy a kormányzóhelyettes minden zaklatástól megkíméltessék és tekintélye csorbítatlanul megóvassék. A fent ismertetett két szempont összeegyeztetése akként lehetséges, hogy a javaslat ugyan nem zárja ki eljárások indítását a kormányzóhelyettes személye ellen, de az eljárás megindításához a kormányzöhely

ettesnek a kormányzót helyettesítő működése ideje alatt az országgyűlés, ezen az időn kívül pedig a kormányzó felhatalmazása szükséges. x A 11. §-hoz. Nem szorul különösebb indokolásra az a szabály, hogy az előző kormányzó alatt, annak bizalma alapján megválasztott kormányzóhelyettes tiszte megszűnik, mihelyt az új kormányzó a kormányzói esküt letette. Egyébként 34*