Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-162
80 162. szám. felülhitelesítéssel ellátni a közjegyzői okiratokat, ami szintén lényeges könnyítést jelent a régebbi szerződés II. cikkével szemben, amelynek értelmében ezeknek az okiratoknak bírósági felülhitelesítése volt szükséges. Jelentékeny könnyítés ez azért is, mert régebben magyar-cseh-morva viszonylatban a közjegyzői okiratokat diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítéssel kellett ellátni. Az 5. cikk a váltó- és csekkóvások további hitelesítésének és felülhitelesítésének mellőzését mondja ki. Ebben a cikkben újítás az, hogy akkor sincs szükség a további hitelesítésre és felülhitelesítésre, ha ezeket az óvásokat nem bírósági tisztviselő vagy közjegyző, hanem postai tisztviselő vagy más olyan személy vette fel, aki ilyen óvások felvételével a belföldi jogszabályok alapján meg van bízva. A 6. cikk értelmében bármely más okiratot, tehát valamely magánokiratot is, csak az egyezmény 1. cikkében megnevezett valamely bírói vagy közigazgatási hatóság vagy közjegyző hitelesítésével kell ellátni, hogy a két állam közötti viszonylatban mint hiteles okirat felhasználható legyen. A 7. cikk kifejezetten kimondja, hogy közjegyzőkön a Magyar Királyságban kizárólag a királyi közjegyzőket kell érteni, aminek megemlítésére azért volt szükség, mert a német szóhasználatban a közjegyzőket könnyen össze lehet téveszteni a községi jegyzőkkel. Az egyezmény 8. cikke az egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkozó összes régebbi megállapodásokat hatályon kívül helyezi, a 9. cikk pedig az egyezmény megerősítésére és felmondására vonatkozó és nemzetközi egyezményekben szokásos rendelkezéseket foglalja magában. A Zárójegyzőkönyv a már említett rendelkezéseken felül kimondja még azt, hogy az egyezmény rendelkezései nem érintik azokat a messzebbmenő könnyítéseket, amelyek egyrészt külön megállapodások, másrészt fennálló gyakorlat alapján irányadók. így például továbbra is irányadó marad a 6910/1931. M. E. számú rendelettel (Rendeletek Tára 1551. és következő lapjain) közzétett magyarnémet kereskedelmi szerződés 15. cikkének az a rendelkezése, hogy az arra feljogosított állami hatóságok által kiállított származási bizonyítványokat semmiféle további belső hitelesítéssel sem kell ellátni a két állam közötti nemzetközi forgalomban, még ha azokat nem is az 1. cikk alapján megnevezett közigazgatási hatóságok állították ki. A törvényjavaslat 3. §-a értelmében a régebbi szerződést becikkelyező 1880 : XXXVI. t.-c. hatályát veszti, a 4. §. szerint pedig a becikkelyező törvényt az érdekelt miniszterek hajtják végre. Végrehajtási rendeletekre feltétlenül szükség lesz, egyrészt azért, mert az új egyezmény hatálybalépésével hatályon kívül kell helyezni azokat a rendeleteket, amelyeket a régebbi szerződés végrehajtásaképen a minisztérium, az igaz ságügy miniszter és a belügyminiszter adott ki, másrészt azért, mert újabb rendeletekben kell majd közzétenni ama felsőbb és legfelsőbb közigazgatási hatóságoknak jegyzékét és az azokban történő változásokat, amelyeket a két állam kormánya az egyezmény 1. cikkének 3. bekezdése értelmében egymással közöl. Budapest, 1940. évi október hó 4. napján. Dr. Radocsay László s. k., m. hir. igazságügyminiszter.
