Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-161
161. szám. 73 van a 4. cikk harmadik bekezdése, amely szerint helye van a kiadatásnak olyan cselekmények miatt, amelyek szándékosan az államfő vagy családjának tagjai, a kormány tagjai avagy a közélet vagy a véclerő más vezető tagjainak élete ellen irányulnak, ami okszerű továbbfejlesztése az úgynevezett »merényleti záradéknak«, amelynek eddigi szűk köre a nemzeti államok igényeit ezidőszerint már nem elégíti ki. Ugyancsak a nemzetközi jogfejlődés legújabb követelményének tesz eleget az a rendelkezés, amely kivonja a politikai bűncselekmények köréből az úgynevezett terrorisztikus bűncselekményeket, vagyis azokat, amelyek különös közveszélyt okoznak avagy alkalmasak arra, hogy a lakosság egyes rétegeiben félelmet és ijedtséget idézzenek elő. Nincsen helye azonban kiadatásnak azokban a kivételes esetekben, amikor az előbb említett terrorisztikus cselekményeket nyilt harcban követték el, vagyis amikor polgárháborúban elkövetett bűncselekményekről van szó. Ilyen esetekben ugyanis egészen kétségtelen, hogy a bűncselekmények politikai természetűek. Az 5. és 6. cikk a kiadatási kötelezettség alóli kivételeket sorolja fel és többek között kifejezetten kimondja azt, hogy nincsen helye kiadatásnak akkor, ha a cselekmény kizárólag a fizetési eszközök forgalmára vonatkozó szabályok szerint büntetendő. Meg kell itt említenem, hogy ilyen esetekben a szerződés 20. cikke szerint egyes tárgyak kiadásának és a 29. cikk b) pontja szerint más természetű jogsegélynek, végül a 30. cikk szerint a bűnügyi nyilvántartásból adandó értesítésnek sincsen helye. Nincsen helye tehát ez esetekben és azt hangsúlyozni kívánom, a kiadatási szerződés szerinti jogsegélynek. Az ilyen természetű bűncselekmények miatt ugyanis más természetű hatósági és jogsegélynek lesz helye a Budapesten, 1940. évi július hó 25-én aláírt magyar-német vámjogsegély egyezmény és az ahhoz tartozó zárójegyzőkönyv I. része szerint, mert ezek a bűncselekmények nálunk ugyan közönséges és nem vámjövedéki bűncselekmények, mégis természetük, jellegük és elkövetési módjuk szerint inkább ez utóbbiakhoz hasonlók és egyes államok, így Németország és Olaszország ezeket a vámjövedéki bűncselekmények körébe vonták. Kiadatási kötelezettség áll fenn azonban akkor, ha kábítószerek büntetendő behozataláról, kiviteléről vagy átviteléről van szó. Ilyen bűncselekmények esetében nemcsak a kiadatásra, hanem a más természetű bűnügyi jogsegély nyújtására vonatkozó kötelezettség is fennáll. * Indokolja ezt az új külön rendelkezést az a körülmény, hogy a kábítószerekkel elkövetett különböző bűncselekményeket az 1912-ben, 1925-ben és 1931-ben aláírt nemzetközi ópium-egyezmények rendelkezései alapján szigorúan büntetni kell és ezeknek a nemzetközi egyezményeknek mind Magyarország, mind pedig Németország egyaránt részese. Magyarország ezeket a nemzetközi egyezményeket az 1923: XXII., 1930 : XXXVII. és az 1933 : VIII. törvénycikkben iktatta az ország törvényei közé és az ezekben az egyezményekben elvállalt nemzetközi kötelezettség folytán az 1930 : XXXVII. törvénycikk 3. §-a vétségnek, súlyosabb esetekben pedig bűntettnek minősíti a kábítószerekkel elkövetett egyes bűncselekményeket, enyhébb esetekben pedig a 2.222/1934. M. E. számú rendelet (Rend. Tára 64. lap) 17. §-a kihágást állapít meg. Igen célszerű a 9. cikknek az a rendelkezése, hogy kiadatási megkeresések találkozása esetében a megkeresett szerződő fél a büntető igazságszolgáltatás érdekeire való tekintettel szabadon dönt abban a kérdésben, hogy melyik kiadatási megkeresésnek ad helyt. A 10. cikk az előzetes kiadatási letartóztatás kérdését szabályozza, mégpedig akként, hogy annak elrendelése nem föltétlenül és minden esetben kötelező, hanem Felsőházi iromány. 1939—1944. IV. kötet. 10
