Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.

Irományszámok - 1939-205

470 205. szám. megtette, majd később úgy nyilatkozott, hogy ha tett is Nagy Gyuláról bizonyos kijelentéseket, azok nem értelmezhetők súlyosan. Koczor Gyula ezen tanúvallomása során nem emlékezett már a Bethlenfalvay Károly által idézett kijelentésekre, — azt azonban határozottan állította, hogy báró Majthényi László előtte nem tett oly értelmű kijelentést, hogy Nagy Gyula »cseh agrárpárti besúgó volt és magyar nemzethűség szempontjából nem megbízható egyén«. Vitéz Pelczer István m. kir. rendőrfelügyelő is megcáfolta azt, hogy előtte báró Majthényi László Nagy Gyuláról az imént idézett értelmű kijelentést tette volna. Vallomása szerint báró Majthényi László az 1939. év tavaszán egy alkalommal a vitéz Bethlenfalvay Károly állomásparancsnok hivatali helyiségében Nagy Gyuláról oly értelemben nyilatkozott, hogy nem száz százalékos ember, mert a megszállás idején sokszor, amikor kellett volna, nem állott ki a porondra. Megtörtént, hogy a magyar kisebbség által rendezett gyűléseken való szereplés alól több esetben kivonta magát, ha úgy látta, hogy az érdekeivel ellenkezik. Azt is mondotta báró Majthényi László, hogy Nagy Gyula anyagias gondolkodású, önző ember. A tanú benyomása az volt, hogy báró Majthényi László ez alkalommal Nagy Gyulát, mint embert jellemezte és emberi gyengeségeit tárta fel. A vitéz Bethlenfalvay Károly nyomozási tanúvallomása lényegében nem járul hozzá ahhoz, hogy a tényállás tekintetében megfelelő tájékozódást lehessen szerezni, mert ez a tanú kihallgatása során — annak megemlítése mellett, hogy a kérdéses esetből kifolyóan ellene Nagy Gyula feljelentésére a budapesti honvédbírósági hatóságoknál bűnvádi eljárás indult, amelyet a budapesti honvédtörvényszék zárt tárgyaláson folytatott le — a szolgálati titoktartás kötelességére hivatkozva, felettes parancsnokságának előzetes felmentése nélkül a tudomására jutott adatokról nyilatkozni nem volt hajlandó. A katonai bírósági eljárás iratai nem állnak a mentelmi bizottság rendelkezésére, mert azok beszerzése iránt a járásbíróság nem intézkedett. Az előadottakból kitűnik, hogy a feljelentésnek azt az állítását, mintha báró Majthényi László Nagy Gyuláról oly értelemben nyilatkozott volna, hogy cseh agrárpárti besúgó volt és magyar nemzethűség szempontjából nem lett volna megbízható, a tájékoztató nyomozás egyetlen adata sem támogatja, — sőt a feljelentésben megnevezett Koczor Gyula és vitéz Pelczer István tanúk egyenesen megcáfolják azt, hogy br. Majthényi László Nagy Gyuláról ily kijelentést tett volna előttük. Az a kijelentés, amelyet vitéz Pelczer István tanú szerint báró Majthényi László Nagy Gyuláról az ő jelenlétében tett, tartalma és súlya szerint valamivel enyhébb volt, mert bár e tanú szerint báró Majthényi László Nagy Gyulát anyagias gondolkodású, önző embernek jellemezte, a megszállás alatti magatartását illetően csak azt észrevételezte, hogy a magyar kisebbség gyűlésein való szereplésből, ha érdekeivel ellenkezett, több esetben kivonta magát ; — egyébként a tanú benyomása az volt, hogy Majthényi ezekkel a megjegyzésekkel is Nagy Gyulát, mint embert jellemezte és emberi gyengéit tárta fel. Pelczer István tanúnak ez a vallomása is a tájékoztató nyomozás anyagában elszigetelten áll s ezért bizonyító ereje fogyatékos. A bizottságnak az a véleménye, hogy a közérdek és a méltányosság követelményeinek súlyos sérelmét jelentené, ha báró Majthényi László ebből az esetből folyóan bűnvádi úton elj aras alá vonatnék. Minden valószínűsége megvan ugyanis annak, hogy báró Majthényi László hazafias kötelességének vélt eleget tenni akkor, amikor a felvidéki területek visszacsatolása után, mint helyi körzetének tekintélyes és előkelő tagja, — aki a helyi viszonyok és emberek ismeretében különösképpen hivatott volt arra, hogy a visszacsatolt területek közviszonyainak az országos és nemzeti érdekek szellemében való *