Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-204
468 204. szám. nyesül, megfelelő méltatásra találjon oly esetekben is, amikor, mint itt, törvény által alkotott köztestület élén álló személy hivatása körében tanúsított magatartásának elbírálásáról van szó. Ezeknek a közérdekű szempontoknak a mérlegelésével a mentelmi bizottságnak a hatóság előtti rágalmazás vétsége címén tett feljelentést illetően, amelyet a feljelentő szerint gróf Khuen-Hederváry Károly a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez intézett felterjesztésében foglalt kijelentései által követett el, az a felfogása, hogy az ezen az alapon támasztott büntető igény zaklatás jelenségeit tünteti fel s ennek folytán a mentelmi jog felfüggesztését nem tartja helyénvalónak. Máté Imre feljelentésének második részében — amint ez a már előadottakból kitűnik — az 1914 : XLI. t.-c. 2. §-ába (helyesen 1. §-ába). ütköző rágalmazás vétsége címén azt teszi vád tárgyává, hogy gróf Khuen-Hederváry Károly a földmívelésügyi miniszterhez intézett felterjesztésének kifogásolt részeivel lényegében megegyező tartalmú nyilatkozatot adott át május 1-én a Magyar Országos Tudósító című sajtótudósító irodának abból a célból, hogy az ellene állítólag folyamatba tett fegyelmi eljárást és jogtalan felfüggesztését minél szélesebb körben híresztelhesse és ezáltal őt közmegvetésnek tegye ki. A feljelentés azonban ebben a részében nem tartalmaz közelebbi adatot arra, hogy gróf Khuen-Hederváry Károly a kifogásolt nyilatkozatot a sajtótudósító iroda részére ki előtt tette s eltekintve attól, hogy a nyilatkozat tartalmát sem részletezi, nem jelöli meg'azt sem, hogy kiknek a tanúvallomásával, vagy minő más bizonyítékokkal igazolható a feljelentésben előadott tényállás. Minthogy ily körülmények között a bizottságnak a feljelentés alapossága kérdésében semmiféle tájékoztató adat sem áll rendelkezésére s így nincs módja arra sem, hogy azt személyi és tárgyi vonatkozásban megfelelően értékelhesse, enélkül pedig az sem állapítható meg, hogy a feljelentett cselekmény és a feljelentett felsőházi tag személye között az összefüggés megvan-e s hogy a feljelentés első részének amúgy is csak függelékéül szolgáló ennél a vádpontnál nem forog-e fenn zaklatás, — a bizottság a mentelmi jog felfüggesztését ez irányban sem hozza javaslatba. Ennél az állásfoglalásánál a bizottság nem hagyta figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a sértett az ügy nyilvánosságra jutását maga is elősegítette azzal, hogy ugyanazon a napon, amelyen a feljelentés szerint a Kamara elnöke a hirlaptudósító előtt az ügyről nyilatkozott, vagyis 1940. évi május 1-én a Kamara elnöke részéről történt felfüggesztését és azt, hogy az elnök ellene fegyelmi eljárást rendelt el, mentelmi jogának a sérelmeként a képviselőháznál is bejelentette, ami által ez az ügy a Kamara elnökének állítólagos közlésétől függetlenül a legszélesebb körben nyilvánosságra került. Ezek alapján a bizottság azt a javaslatot terjeszti a t. Felsőház elé, méltóztassék gróf Khuen-Hederváry Károly felsőházi tagot illetően a mentelmi jog felfüggesztését mellőzni és erről a megkereső bíróságot a budapesti kir. főügyész útján az iratok visszaküldése mellett értesíteni. Kelt Budapesten, a felsőház mentelmi bizottságának 1941. évi március hó 1. napján tartott üléséből. Tomcsányi Vilmos Pál s. k., Tfonkó Zoltán s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.
