Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-157
30 157. szám. Melléklet a 1S7. számú irományhoz. Indokolás „az 1940. évi XXVI. törvénycikk alapján visszacsatolt keleti és erdélyi országrész képviselőinek behívása tárgyában" benyújtott indítványhoz. Indítványom megtételénél — ami a behívásra javasoltak személyiségét illeti, — a következő irányelveket tartottam szem előtt. A keletmagyarországi és erdélyi magyarság politikai képviselete, érdekeinek védelmezője 17 nehéz, küzdelmes esztendőn keresztül a Magyar Párt volt, amelynek törvényhozóit a magyar nép választotta. Ezért azok sorából indítványoztam képviselőket elsősorban behívni, akik a román uralom idején Magyar Párt-i képviselők, vagy Magyar Párt-i szenátorok voltak, vagy akik a magyarság jelölése alapján a választási listákon szerepeltek, ha az ismert körülménj^ek folytán a megválasztásig nem is jutottak el. Mint ismeretes, 1938-ban Romániában megszűnt a parlamenti rendszer, a Magyar Párt nem működhetett tovább s ezért Népközösség-i szervet kellett a magyarságnak felállítani. A behívásra indítványozott személyiségek között vannak olyanok, akik e népközösségi szervnek voltak képviselői vagy választott funkcionáriusai, akik iránt tehát szintén megnyilvánult a magyarság bizalma. A magyarság vezetősége a képviselőválasztásokra való jelöléseknél elsősorban célszerűségi okokból — többnyire olyanokat választott ki, akik a román nyelvet beszélték. Ezeken kívül természetesen számosan voltak olyanok, akik bár ez oknál fogva a választási listákból kimaradtak, a magyarság bizalmát bírták s ezért a magyarság politikai organizmusában különböző választott tisztséget töltöttek be. Ezek sorából is vannak tehát a behívásra ajánlottak között. Ugyanezen szempontból, a magyarság megnyilvánult bizalma alapján foglalnak helyet a behívásra indítványozottak között olyanok, akik a történeti erdélyi egyházakban választás alapján töltöttek be valamilyen tisztséget. Tehát bizalmi alapon tevékenykedtek azon egyházak funkcióiban, amelyeknek fontos alkotmányvédő és nemzetformáló szerepük és jellegük volt a magyarság történelmében mindenha, s amelyek most is a letűnt román uralom ideje alatt a magyarság önvédelmi harcában kimagasló szerepet vittek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a kisgazda-földmíves elem, mely a nemzetnek legfőbb gyökere és alapja, megfelelő képviseletet kapjon. E vonatkozásban is azt tekintettem irányadó elvnek, hogy a kisgazda-földmíves rétegből behívásra ajánlottak azok közül legyenek, akik iránt a bizalom formailag is megnyilvánult.
