Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.

Irományszámok - 1939-153

153. szám. 13 1940. évi augusztus hó 30-ík napján hozott döntést elfogadja, a döntőbírósági határozat értelmében Magyarországnak ítélt területet a Magyar Szent Koronához visszacsatolja és a magyar állam területével egyesíti. A 2. §. a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek országgyűlési képviseletét szabályozza. A szakasz első bekezdése értelmében a visszacsatolt keleti és erdélyi terület lakosai közül — mindaddig, amíg e terület választópolgárai rendes úton országgyűlési képviselőket választhatnak — mint országgyűlési képviselők az 1939. évi június havának 10-ik napjára egybehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés — mindkét házának határozatával — az országgyűlés képviselőházába meghív. Az így meghívottak száma legfeljebb 63 lehet. Ugyanezen szakasz második bekezdése értelmében Magyarország Kormányzója az 1920. évi XXII. t.-c. 23. szakasza, valamint ^az 1938. évi XXXIV. t.-c. 3. szakasza és az 1939. évi VI. t.-c. 3. szakasza alapján kinevezhető felsőházi tagokon felül a magyar királyi minisztérium felterjesztésére további 12 felsőházi tagot nevezhet ki. A törvényjavaslat 3. §-a a visszacsatolt keleti és erdélyi területekre vonatkozólag — a törvényhozás további rendelkezéséig — ugyanazt a széleskörű törvényes felhatalmazást adja meg a magyar királyi kormánynak, mint amilyet a felvidéki terület visszacsatolásáról szóló 1938 : XXXIV. t.-c. 4. szakaszában, majd legutóbb a Kárpátaljának az országgal egyesítéséről szóló 1939. évi VI. t.-c. 7. szakaszában megadott. Ezen törvényes felhatalmazás értelmében a magyar királyi minisztérium a keleti és erdélyi terület visszacsatolásával kapcsolatosan a törvényhozás további rendelkezéséig megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek a visszacsatolt terület közigazgatásának, törvénykezésének, közgazdaságának és általában egész jogrendszerének az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése végett szükségesek. A szakasz utolsó bekezdése értelmében a magyar királyi minisztérium ezeket a rendelkezéseket megteheti az esetben is, ha azok egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznának. A törvényjavaslat 4. §-a a visszacsatolt területekkel kapcsolatban az állampolgárság kérdését szabályozza akként, hogy mindazok a román állampolgárok, akik az 1940. évi augusztus hó 30. napján a visszacsatolt keleti és erdélyi területen állandó lakhellyel bírtak, hatósági intézkedés nélkül megszerzik a magyar állampolgárságot. A szakasz harmadik bekezdése a belvedere-i döntőbírói határozat 3. pontjában biztosított optálási jogot kívánja törvénybe iktatni mindazon magyar nemzetiségű román állampolgárok javára, akik az 1921. évi XXXIII. t.-c.-becikkelyezett trianoni szerződéssel Romániának átengedett és az 1940. évi augusztus 30-iki bécsi döntőbírói határozat értelmében Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakhellyel. Ezen bekezdés értelmében ezek visszaszerzik magyar állampolgárságukat, ha a döntőbírói határozat 4. pontjában biztosított optálási jogukat a magyar állampolgárság javára gyakorolják. A törvényjavaslat 5. §-a a keleti és erdélyi terület visszacsatolásával kapcsolatban nemzetközi vonatkozású jogi, pénzügyi és gazdasági kérdések szabályozása céljából az érdekelt államokkal köthető megállapodások tekintetében ugyanazt a tövényes felhatalmazást tartalmazza, amilyen törvényes felhatalmazást a magyar királyi minisztérium a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekre vonatkozólag az 1940. XI. t.-c.-ben kapott. A törvényjavaslat 6. §-ának első bekezdése a visszacsatolt területek közigazgatásának mielőbbi megszervezése és zavartalan menete érdekében — ki-