Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-152
í 152. szám. 11 tény magyar hitfelekezetek közös munkájában is eredményekben gazdag működést fejtettek ki. Ezt a történeti múltnak és az erdélyi különleges viszonyoknak megfelelő állapotot célszerűnek vélem megerősíteni és a jövőre nézve is fenntartani. Ebből a megfontolásból kiindulva az Erdélyi Római Katolikus Státus helyén talált szervezetben legmagasabb méltóságot viselő világi személy számára a magyar felsőházban helyet kívánok biztosítani. A tervezet a Magyarországi Református Egyház felsőházi képviseletét az egyház lélekszámában bekövetkezett gyarapodásnak megfelelően, az eddigi hat személyről tíz személyre emeli fel. A Magyarországi Evangélikus Egyház híveinek nyers száma az ország területének gyarapodása következtében lényegesen nem emelkedett, arányszáma pedig csökkent. Ebből következik, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, amelyet arányszámához képest eddig is kedvező felsőházi képviselet illetett meg, csupán mérsékelt mértékben lehet — a történelmi hagyományok nyomán — további felsőházi képviseletet biztosítani. A Magyarországi Unitárius Egyház híveinek száma az ország területének gyarapodásával emelkedett ugyan, de a hívők száma a többi vallásfelekezet híveinek számához képest még mindig olyan szembeötlően alacsony, hogy ennek az egyháznak a felsőházi képviseletén, amely inkább a történeti hagyományoknak, mint a lélekszámnak felel meg, változtatni nem lehet. A görög keleti egyházat a történeti múlt jogán a budai görög keleti püspök képviseli. A visszatért országrészeken nincs olyan görög keleti egyházmegye, amelynek feje a történeti alapítás jogcímén a magyar felsőházban helyet foglalhatna. Méltányosnak látszik azonban, hogy a viszonylag jelentékeny számban visszatért görög keleti hívők a történeti jogcímen túlmenően részesüljenek arányos felsőházi képviseletben. Ezért a tervezet a budai görög keleti püspökön kívül még egy görög keleti püspök számára juttat széket a felsőházban. A tervezet nem gondoskodik az izraelita felekezet felsőházi képviseletéről. Az izraelita felekezetnek korábban nem volt felsőházi képviselete és nem gondoskodott arról az 1885 : VII. törvénycikk sem. Az 1926 : XXII. törvénycikknek megfelelő eredeti törvényjavaslat sem óhajtott az izraelita hitfelekezetnek méltóságon vagy hivatalon alapuló felsőházi tagságot nyújtani. Ilyen irányú rendelkezés csupán az együttes bizottság kívánságára vétetett fel annakidején a törvény szövegébe. Ezek szerint az izraelita hitfelekezet felsőházi képviseletének történeti gyökerei nincsenek. Figyelemmel azokra a lényeges átalakulásokra, amelyek a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939 : IV. törvénycikk megalkotása óta az izraelita hitfelekezethez tartozó személyek közjogi, társadalmi és gazdasági helyzetében végbementek, az izraelita hitfelekezetnek történetileg egyébként sem indokolt felsőházi képviseletét többé időszerűnek tekinteni nem lehet. Ezért azzal kapcsolatban, hogy a hitfelekezeteknek a méltóságon vagy hivatalon alapuló felsőházi képviseletét a változott viszonyoknak megfelelően újból kell szabályozni, szükségesnek tartom, hogy az izraelita hitfelekezet felsőházi képviseletének megszüntetését javasoljam. A megszüntetés elvi okai mellett figyelmet érdemel az a tapasztalat is, hogy az orthodox izraelita hitközségek évek óta a maguk részéről sem mozdítják elő az izraelita hitfelekezetek képviseletére hivatott felsőházi tag megválasztását és ennek következtében az egyik ilyen felsőházi hely évek óta üresedésben van. Budapest, 1940. évi október hó 2. napján. gróf Teleki Pál s. Jc, ^ TO. kir. miniszterelnök. 2*
