Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-151
6 151. szám. Ezért ennek a felhatalmazásnak szükségességét felesleges volna újból megindokolni. Csupán arra kell ezzel kapcsolatban rámutatni, hogy a törvényjavaslat most sem kíván felhatalmazást adni arra, hogy a minisztérium az anyaország jogrendszerét rendeletalkotás útján megváltoztassa. A 4. §-hoz. A Bécsben 1940. évi augusztus hó 30-án hozott döntőbírói határozat 3. pontjában kimondta, hogy mindazok a román állampolgárok, akik a döntőbíráskodás napján a Románia által átengedendő területen állandó lakóhellyel bírnak, minden további nélkül megszerzik a magyar állampolgárságot. Kimondta továbbá a döntőbírói határozat azt is, hogy azoknak a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, akik az 1919-ben Magyarország által Romániának átengedett és Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakóhellyel, jogukban áll hat hónapi határidőn belül a magyar állampolgárság javára optálni. Alkotmányunk értelmében a magyar állampolgárság kérdésében a törvényhozás lévén hivatott rendelkezni, közjogi szempontból szükségesnek látszik a döntőbírói határozat előbb ismertetett rendelkezéseinek törvénybe iktatása. A magyar nemzetiségű román állampolgárok részére biztosított — előbb említett — optálási lehetőségen felül, optálási jogot biztosított a -döntőbírói határozat a Magyarországnak ítélt területen állandó lakóhellyel bíró személyek részére is, a román állampolgárság javára. Az optálási jognak mikénti gyakorlása és az optálással kapcsolatos eljárás még külön szabályozást igényel. Ennek előfeltétele azonban a román királysággal e tárgyban megkötendő egyezmény. Éppen ezért ebben a kérdésben ma még nem lehet rendelkezni és errevaló tekintettel a legcélszerűbbnek látszik a minisztériumot felhatalmazni a szükséges szabályoknak rendeleti úton való megállapítására. Az 5. §-hoz. Ez a §. ugyanazokat a rendelkezéseket foglalja magában, amelyeket a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai terülßtekre vonatkozóan a törvényhozás az 1940 : XI. törvénycikkben iktatott törvénybe. Célszerű, hogy ezek a rendelkezések a keleti és erdélyi területekre vonatkozóan már ebbe a törvényjavaslatba felvétessenek. A 6. §-hoz. A törvényhatósági és községi tisztviselőknek a visszacsatolt területre való kirendelésére azért van szükség, mert a visszacsatolt terület közigazgatásának gyors beszervezése és zökkenésmentes menete csak úgy biztosítható, ha a visszacsatolt területre átmenetileg nagyobb számban kerülnek olyan tisztviselők, akik a magyarországi igazgatás minden részletében teljesen tájékozottak. Viszont a visszacsatolt területről alkalmazottaknak más törvényhatósághoz vagy községhez való átmeneti beosztására azért van szükség, hogy az ott szerzett tapasztalatokkal és ismeretekkel a visszacsatolt terület közigazgatásának jóságát szolgálják. Természetesen az ilyen kirendelés és beosztás csak átmeneti jellegű lesz és addig tarthat, amíg azt magasabb közérdek követeli meg. Ezzel kapcsolatban tájékoztatásul csak arra kívánok még rámutatni, hogy a kirendeléssel és beosztással felmerülő költségek, valamint az azzal kapcsolatosan esetleg szükségessé váló helyettesítési költségek a belügyi tárcát fogják terhelni. A felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolása alkalmával szerzett tapasztalatok szerint szükség van olyan rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr bármely jellegű népiskolánál, középfokú és szakiskolánál, középiskolánál vagy tanítóképző intézetnél alkalmazott tanítót vagy tanárt a most visszacsatolt területen bármely jellegű tanintézetben és fordítva, a visszacsatolt területen ilyen tanintézetnél működő tanítót vagy tanárt az ország egyéb területén bármely jellegű tanintézetben alkalmazhasson.
