Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.
Irományszámok - 1939-113
113. szám. 47 9. cikkben a magyar jogszabályok figyelembevételével a magyar-lengyel konzuli egyezményben első ízben érvényesült rendszer szerint nyertek szabályozást, több részletes intézkedésnek még megfelelőbb alakba való öntése kapcsán. A magyarlengyel konzuli egyezményben foglalt rendelkezések mintájára a 10. cikkben külön szabályozást nyertek a konzuloknak a társadalombiztosítás terén adott előjogok is. Az újabb jogfejlődés követelményeinek felel meg all. cikk 1. §-ának rendelkezése, amely szerint a hivatásos konzulok és konzuli tisztviselők hivatalos eljárásukból folyó cselekményeik miatt székhelyük állama által nem vonhatók büntetőjogi felelősségre. Nálunk hasonló rendelkezés csak a magyar-lengyel konzuli egyezményben található. A 11. cikk 4. §-ában a konzulok tanúskodásának kérdése akként nyert szabályozást, hogy a konzul akadályoztatása esetében nem köteles kihallgatása végeit az igazságszolgáltatási hatóság előtt megjelenni, hanem az igazságszolgáltatási hatóságoknak vagy a konzul lakására kell kiszállniuk vagy tőle tanúvallomást helyettesítő írásbeli nyilatkozatot kell kérniök. Ali. cikk 4. §-ának (s) bekezdése a bűnügyekre vonatkozólag kifejezetten akként rendelkezik, hogy amennyiben a konzul személyes megjelenése a székhely államának törvényei szerint nélkülözhetetlen, a konzul akadályoztatása esetén az igazságügyi hatóság a konzullal a megjelenés helyére és idejére nézve megállapodni köteles. A III. fejezetnek a konzuli tisztviselők jogosítványait tárgyazó rendelkezései hasonlók a magyar-lengyel konzuli egyezmény megfelelő rendelkezéseihez. Török viszonylatban különös jelentősége van a 14. cikk (i) bekezdésének, amely szerint a konzul jogosítva van az őt kinevező állam polgárainak születési és elhalálozási eseteit anyakönyvezni- Törökországban ugyanis az anyakönyvvezetés intézménye még nincs teljesen kiépítve. Ehhez képest a 15. cikkben az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettség kölcsönössége csak a házasságkötési és elhalálozási esetek tekintetében van biztosítva, ellenben a születési anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatásának kötelezettsége Törökország részéről csak akkor áll be, ha a külföldiek anyakönyvezésére vonatkozó török törvény már hatályba lépett. A 17. cikk a magyar-lengyel konzuli egyezmény megfelelő cikkéhez hasonlóan szabályozza a konzuloknak az okiratok felvételére, hitelesítésére és fordítással való ellátására vonatkozó jogosítványait. A 18. cikk különös részletességgel szabályozza a konzuloknak a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos jogosítványait. A jelen egyezmény a hagyatéki ügyekkel kapcsolatban az illetékes hatóságok és az alkalmazandó anyagi jog kijelölésére vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokat is tartalmazza. A 19. cikk a gyámság és a gondnokság kérdésével kapcsolatban az eddig kötött konzuli egyezményeinkben foglalt rendelkezéseknél részletesebb rendelkezéseket tartalmaz a gyámügyekben alkalmazandó törvény és az illetékesség kérdésére is. Külön szabályozást nyer az az eset is, amidőn az egyik szerződő állam hatóságai gyámhatósági hatáskörüket a másik állam területén fekvő javak tekintetében ennek az államnak a hatóságaira ruházzák át. A hajózással kapcsolatos konzuli jogosítványokat a 20. cikk egyéb konzuli egyezményeinknél szűkebb keretekben vonta meg és mellőzte több olyan konzuli jogosítvány megemlítését, amelyek korábbi egyezményeinkben szerepelnek. Ennek az a magyarázata, hogy Törökország bizonyos, egyébként általánosan szokásos jogosítványnak az elismerésétől minden állammal szemben elzárkózik. A zárójegyzőkönyvben a 20. cikkel kapcsolatban az a korlátozás foglaltatik, hogy a szóbanforgó hajózási rendelkezések nem vonatkoznak a folyamhajózásra. Ezek szerint tehát a 20. cikk rendelkezései egyoldalúlag Magyarország javára szolgálnak. A IV. fejezetben foglalt általános rendelkezések közül figyelmet érdemelnek a 21. cikk rendelkezései, amelyek szerint a konzuli előjogokat, mentességeket és
