Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.

Irományszámok - 1939-118

118. szám. 93 Az egyezmény célja megszüntetni azokat a méltánytalanságokat, melyek a hagyatékok illetékezése során a két ország pénzügyi jogszabályainak merev alkalmazása folytán előállhatnak és különösen a hagyatéki ingó vagyonrészeknek mindkét államban való illetékezése által kettős adóztatásokra vezethetnek. Alapelv, hogy a hagyatéki ingatlanok után az az állam szabja ki az illetékeket, melynek területén az ingatlan és ennek tartozékai vannak, míg az ingatlannak nem tekinthető vagyonrészek után az örökhagyó lakóhelyének állama jogosult az örökösödési illeték kiszabására. Az egyezmény részletes szabályai, különösen a hagyatéki terheknek mikénti számbavétele tekintetében, az említett alapelvek helyes gyakorlati alkalmazására irányulnak és kizárják annak a lehetőségét, hogy a hagyatéki vagyon vágy" annak egyes részéi a két állam mindegyikében örökösödési illetékek alá vonassanak. Amennyiben az egyezmény határozmányainak értelmezése és alkalmazása során vitás kérdések merülnének fel, az ilyen kérdésekben a két szerződő állam pénzügyminiszterei külön megállapodásokat létesíthetnek. Kelt Budapesten, 1940. évi április hó 16. napján. Dr» MeményiSchneller Lajos s. h, m, Jcir. pénzügyminiszter.