Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-63

86 63. szám. magukhoz veszik, másrészt pedig a kihelyezett gyermekek se szenvedjenek fertőző gümőkórban. A szükséges kivételeket a (s) bekezdés értelmében a belügyminiszter állapítja meg. A 10. §-hoz. Az általános indokolásban elmondottakhoz képest a gümőkór elleni védekezés terén az egyes szakminiszterek részéről ezideig is számos intézkedés történt. A védekezés hathatósságát és egységességét kívánja biztosítani, hogy ilyen intézkedéseket a jövőre nézve a belügyminiszterrel egyetértően kell megtenni. A 11. §-hoz. E §. a gümőkór elleni védekezés intézményeit sorolja fel. A 12. §-hoz. A tüdőbeteggondozó intézetek felállítására jogosultság kérdése két szempontból igényel megvilágítást. Elsősorban is szembeötlő, hogy magánosok részére e §. nem kívánja gondozóintézet felállítását lehetővé tenni. E tekintetben az a meggondolás volt irányadó, hogy a legszebb célkitűzésekkel megindult egyéni kezdeményezések is sokszor magának az alapítónak akaratán kívül vagy éppen az utódok akaratából az eredeti céltól messze eltávolodnak s emberbaráti elgondolások üzleti alapokra helyezkednek. Helyesebbnek mutatkozott tehát ilyen eshetőségnek elejét venni s a magánjótékonyságot e téren abba a keretbe szorítani, hogy magánosok áldozatkészségüknek meghatározott rendeltetéssel az állam vagy valamely önkormányzati testület részére juttatás alakjában tehessenek eleget. A másik szempont, amely megvilágításra szorul, a biztosító intézetek korlátozott gondozóintézetfelállítási joga. E törvényjavaslat az ország nehéz gazdasági helyzetében a gümőkór leküzdésére igénybevehető összes anyagi erőforrásokat a leggazdaságosabban kívánja felhasználni; éppen ezért a biztosított népesség ellátását elsősorban az állami, illetőleg önkormányzati gondozóintézetek útján kívánja lehetővé tenni. Minthogy azonban a sűrűn lakott ipari településeken a biztosítottak nagy számánál fogva külön biztosító intézeti gondozó intézet teljes kihasználásának megvan a lehetősége, a (2) bekezdés ily esetre a biztosító intézetnek — a belügyminiszteri kijelölési jog fenntartásával — felállítási jogot hagy meg. E §. (3) bekezdése az első vizsgálat ingyenességét rögzíti le. Abban a kérdésben ugyanis, hogy valaki fertőzőképes gümőkórban szenved-e, a további er tőzési lehetőségre tekintettel a közérdekű szempontok a túlnyomóak és így annak megállapításánál a vizsgált személy vagyoni viszonyaira nem kell tekintettel lenni. A 13. §-hoz. Az (1) bekezdés az általános indokolásban mondottakhoz képest azt az elvi megállapítást tartalmazza, hogy minden járás területén legalább egy tüdőbeteggondozó intézetet kell létesíteni, illetőleg fenntartani. A cél az, hogy ezt az intézményt a járás valamennyi betege könnyen megközelíthesse, ezért székhelyéül a leginkább központi fekvésű járási székhely mutatkozik legalkalmasabbnak. A városok közül a törvényhatósági jogú városokban — természetesen nem okvetlenül a város részéről — gondozó intézet felállítása és fenntartása szintén kötelező, míg a megyei városok közül a belügyminiszter jelöli ki azokat, amelyekben gondozóintézetet kell felállítani, illetőleg fenntartani. A felállítási feltételeket, az intézmények számát, székhelyét, működési területét, a szervezeti és működési szabályokat a (2) bekezdés szerint a belügyminiszter állapítja meg. Ezek az intézkedések részben a változó szükségletre, részben pedig az egyéb gyógyintézeteknél történt szabályozásnak megfelelően maradtak rendeleti útra. A 14. §-hoz. A tüdőbeteggondozó intézet eredményes munkásságot akkor fejthet ki, ha az egészségvédelmi szolgálat a betegek felkutatása és gondozása