Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-62

20 62. szám. háromszorosánál nem több, a saját töke 4 ezrelékénél ; d) ha a vállalat üzleti forgalma a saját töke háromszorosát meghaladta, de négyszeresénél nem több, a saját tőke 5 ezrelékénél ; e) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke négyszeresét meghaladta, de ötszörösénél nem több. a saját töke 6 ezrelékénél ; f) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke ötszörösét meghaladta, de hatszorosánál nem több, a saját töke 7 ezrelékénél : g) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke hatszorosát meghaladta, de hétszeresénél nem több, a saját tőke 8 ezrelékénél ; h) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke hétszeresét meghaladta, de nyolcszorosánál nem több. a saját tőke 9 ezrelékénél : i) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke nyolcszorosát meghaladta, a saját tőke 1%-ánál ; 2. biztosító vállalatoknál — a 21. §. 2. pontjában említett szövetkezetek kivételével — a díjbevételek 1 ezrelé­kénél ; díjbevétel alatt az összes bizto­sítási ügyletekből bevett biztosítási összdíjakat kell érteni ; 3. közforgalmú vasutaknál a saját töke 1 ezrelékénél ; 4. azoknál a szövetkezeteknél és rész­vénytársaságoknál, amelyeknek az a kizárólagos célja, hogy tagjaik, illető­leg részvényeseik részére üzletrészeik, illetőleg részvényeik ellenében örök­lakást biztosítsanak, a saját tőke 1 ezrelékénél ; 5. házrészvénytársaságoknál, vala­mint hasonló üzletkörű korlátolt fele­lősségű társaságoknál és részvényekre alakult betéti társaságoknál, továbbá mező- és erdőgazdasági ingatlanon ős­termeléssel és az annak keretébe tar­tozó mező- és erdőgazdasági üzemágak­kal foglalkozó társaságoknál annál az összegnél, amely a jövedelem- és va­gyonadóról szóló törvényes rendel­kezések szerint abban az esetben volna fizetendő, ha a társaság vagyonát al­kotó ház, mező- és erdőgazdasági ingat­lan, mező- és erdőgazdasági üzem vala­mely természetes személy osztatlan tulajdonában volna ; a részvényesek­nek, a társasági tagoknak, vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennálló követeléseit és az ezek után felszámított kamatokat az adóalapból tehertételként csak abban az esetben szabad levonni, ha a részvényes, tár­sasági tag, vagy ezek hozzátartozója e követelését és annak kamatait az adó­kivetés évére beadott jövedelem- és vagyonadó bevallásában bevallotta, ha pedig a vállalat részvényese, vagy tagja valamely társulati adó alá eső jogi személy, ez a tartozásként beval­lott összeget az adóév társulati adójá­nak kivetésénél alapul vett mérlegé­ben vagyonként beállította, illetőleg veszteség-nyereségszámláján jövedelem­ként elszámolta ; ha a hitelező részvé­nyes vagy társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár, vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a vál­lalat azt köteles igazolni, hogy a hite­lező ez után a követelése után, vagy azzal kapcsolatban a magyar jöve­delem- és vagyonadónak, vagy tár­sulati adónak megfelelő adót külföldön fizet ; 6. az 1—5. pontokban fel nem sorolt vállalatoknál a saját tőke 2 ezreléké­nél. (2) Üj vállalatoknál az első mérleg megállapításáig a társulati adó legki­sebb összegét a saját tőke 2 ezrelékével kell számításba venni. (3) Felszámolás vagy csőd esetében a társulati adó nem lehet kevesebb a végső elszámolás (felszámolási záró­számla) vagy a felosztási terv alapján felosztásra kerülő vagyon 2 ezrelékénél, közforgalmú vasúti vállalatoknál, vala­mint tagjaik részére üzletrészeik, vagy részvényeseik részére részvényeik elle­nében öröklakásokat biztosító szövet­kezeteknél vagy részvénytársaságok­nál pedig a felosztásra kerülő vagyon 1 ezrelékénél.

Next

/
Thumbnails
Contents