Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-62

6â. szám. If az évi 2%-ot csak az annak bemutatá­sát követő évtől kezdve igényelheti s a szerződés létrejötte és az annak be­mutatása között eltelt időre a kedvez­ményt többé nem érvényesítheti. Ha a szerződésből a szénjogok vételára nem tűnik ki, vagy aggályosnak mutat­kozik, a m. kh\ adóhivatal a vételár nagyságát a jelen pont rendelkezései szempontjából a m. kir. bányakapitány­ság meghallgatásával állapítja meg ; 10. a vállalat külföldön levő üzlet ­telepeinek értékesítésénél az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül be­folyt összegeket, feltéve, hogy azokat a részvényesek, vagy a társasági tagok között sem egészen, sem részben fel nem osztották. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a vállalat tulajdonában levő külföldi kibocsátású részvények érté­kesítése folytán az előző évi mérleg­ben kitüntetett értéken felül befolyt összegek, ha a külföldi részvénytársa­ság részvényeinek legalább 25%-a a vállalat tulajdonában volt, vagy a részvények a külföldi telep értékesítése következtében jutottak a vállalat tu­lajdonába. A nyereségként el nem szá­molt ezeket az összegeket a vállalat az adóbevallással egyidejűleg a pénzügy­miniszternek bejelenteni köteles. (2) A pénzügyminiszter a vállalat kérésére az adó alól mentesítheti azokat az összegeket, amelyeket a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából a részvényesek vagy hitelezők ingyene­sen juttatnak a vállalatnak, feltéve, hogy a juttatás a vállalat fennmaradása érdekében szükséges. 16. §. Az adókivetésre illetékes ható­ság a mérleget és a veszteség-nyereség­számlát megvizsgálhatja abból a szem­pontból, hogy a vállalat által kölcsön­vett tőkék saját tőkéjével arányban állanak-e és ennek folytán az ezek után kifizetett, vagy jóváírt kamatok és jutalékok nem jelentik-e a nyereség egy részének a vállalat tökeérdekelt­sége javára való elvonását. A vállalat által igénybevett kölcsönök után fize­tett vagy jóváírt kandaloknak és juta­Felsőházi iromány. 1939—1944. II. kötet. lékoknak azt a részét, amely a fentiek szerint a vállalat tőkeérdekeltsége ja­vára való elvonásnak tekinthető, to­vábbá általában a kamatoknak és ju­talékoknak azt a részét, amely a piacon szokásos hitelfeltételeket meghaladja, a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetőleg a veszteségből le kell vonni. 17. §. (i) Ha a részvénytársaság és részvényesei között, a korlátolt felelős­ségű társaság és tagjai között, a bel­földi vállalat és külföldi telepe között, a külföldi vállalat és belföldi telepe kö­zött, továbbá az ugyanabba az érdek­közösségbe (konszernbe) tartozó válla­latok között s végül a gazdasági ver­senyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931 : XX. törvénycikk hatálya alá eső kartelbe lépett vállalatok kö­zött létrejött adásvételi jogügylettel kapcsolatban az egymás részére áten­gedett vagyontárgyak ára tekintetében aggály merül fel, az adó kivetésére illetékes hatóság köteles a felszámított, vagy megállapított árakat adókivetési szempontból kiigazítani. (2) Az előző bekezdésben foglalt ren­delkezéseket kell megfelelően alkal­mazni az olyan vállalatok adóztatása esetében is, amelyek külföldi vállala­tokkal léptek valamely, a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásra. 18. §. A tantiemadó alapja: 1. a vállalat igazgatósági és felügyelő­bizottsági tagjai, a választmányi és végrehajtóbizottsági tagok, a napibiz­tosok, továbbá a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetői, végül felszámolás esetében a felszámolók részére az ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás, az állami, tör­vényhatósági és községi (városi) válla­latoknál pedig a felsoroltakkal azonos vagy azokhoz hasonló feladatkörre szervezett bármily elnevezésű bizott­ságok tagjainak javadalmazása ; 2. a vállalat által elszámolt mindaz a bizalmas kiadás, amelynek mibenlétét a vállalat nem tárja fel és amelynek kifizetését nem igazolja.

Next

/
Thumbnails
Contents