Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
12 62. szám. ság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli. 10. §. (i) A társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben a vállalat az adóbevallását beadta. (2) Az adóbevallás elmulasztása, valamint adócsalás elkövetése esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő tíz év alatt évül el, amelyben a vállalat az adóbevallás benyújtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező adóbevallását beadta. II. Fejezet. Az adóalap meghatározása. 11. §. (1) A társulati adó alapja az adóévet megelőző évben lezárt, oly vállalatoknál pedig, amelyek üzleti (gazdasági) évüket június hó 30. napja előtt zárják le, az adóévben lezárandó üzleti (gazdasági) év adóköteles nyeresége. (2) Ha a mérleg csonkaév eredményét, vagy egy évnél hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, évi eredménynek azt a nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik. (3) Ha az üzleti (gazdasági) év megváltoztatása folytán egy naptári évben két mérleg készül, a két mérleg együttes eredményéből kell az adóköteles nyereséget megállapítani. Az adóköteles nyereséget azonban a két mérleg eredményének csak az a része alkotja, amely a két mérleg együttes időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik. (4) Üj vállalatoknál az első üzleti év mérlege alapján megállapított adóköteles nyereség szolgál az első évre a kivetés alapjául. A társulati adót az adókötelezettség kezdetétől az, első mérleg megállapításáig a legkisebb adó aránylagos részében kell ideiglenesen kivetni és az ekként ideiglenesen kivetett összeget az első mérleg eredménye alapján kivetendő adó összegébe be kell tudni. (0) Felszámolás vagy csőd esetében a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) vagy a felosztási terv alapján mutatkozó adóköteles felesleg az adó alapja, amelyet mint egy évre szóló adóköteles nyereséget kell társulati adó alá vonni. 12. §. (1) Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg egyenlegéből kell kiindulni. A veszteség-nyereségszámla tételei az adóalap kiszámításánál is irányadók, amennyiben a következő 13—17. §-ok eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak. (2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni akkor is, ha a vállalat részben adómentes, részben pedig adóköteles és a mentességben részesített üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonya százalékos arányban állapíttatott meg. Ha azonban a vállalat az adómentes és az adóköteles üzemágakról jogszabály vagy a pénzügyminiszter rendelkezése alapján külön könyveket vezet, az adóalap kiszámításánál az adóköteles üzemről készített külön mérleg és veszteség-nyereségszámla az irányadó. (3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a vállalatnak külföldön is van telepe és ez után a telep után a belföldön nem köteles adót fizetni. (4) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár esetről-esetre elrendelheti, hogy az a vállalat, amely részben adómentes, részben adóköteles, továbbá az a belföldi vállalat, amelynek külföldön telepe van és a külföldi telep után nem itt adózik, ezekről az üzemekről, vagy telepekről külön könyveket vezessen s külön mérleget és veszteség-nyereségszámlát készítsen. 13. §. Az adóköteles nyereség kiszámításánál — amennyiben a mérleg egyenlegét befolyásolják — a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, vagy a veszteségből le kell vonni :
