Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-387
60 387. szám. tizenhatodik vagy még későbbi életévének betöltéséig folyósítani. Ámde egyfelől a szerény anyagi eszközök miatt, másrészt arra való figyelemmel, hogy a szóbanlévő alkalmazottak gyermekei tizennegyedik életévük betöltésekor általában már maguk is mint tanoncok, kifutók stb. alkalmazásban vannak, nem volna megokolt a pótlékra való jogosultság idejének az említett értelemben való kiterjesztése, A §. második bekezdése azt biztosítja, hogy a pótlékot abban az esetben, ha a munkás a gyermek tartását elhanyagolja, a pótlék a gyermek számára ne vesszen el, hanem az, aki a gyermeket a munkás helyett eltartja, megkapja. Az 5. §-hoz. A pótlék természeténél fogva arra a célra szolgál, hogy a gyermek nevelését, ellátását abból fedezzék. Nem volna tehát helyénvaló, hogy mód legyen a pótlékra való igény érvényesítését hosszú időre elhalasztani és hogy ezáltal a pótlékot folyósító pénztárt is hirtelen nagyobb összeggel meg lehessen terhelni. Ezt zárja ki ennek a §-nak rendelkezése. Megjegyzem, hogy bírói gyakorlatunk sem engedi meg általában a tartási- és járadékköveteléseknek hosszabb időre visszamenőleg való érvényesítését. 77. Fejezet. A II. fejezet a gyermeknevelési pótlék összegét és fedezésének módját s a gyermeknevelési járulék kérdését szabályozza. A 6. §. a gyermeknevelési pótlék összegét határozza meg. Ebben a kérdésben mindenekelőtt azt kellett eldönteni, vájjon a pótlék nagysága a befolyt járulék (1. a 7. §-hoz fűzött indokolást) összegére tekintettel állapíttassék-e meg vagy pedig a pótlék mérvét meghatározott összegben maga a törvény szabja-e meg. Az első rendszernek megvan az az előnye, hogy alkalmazása mellett hiány nem állhat elő, mert hiszen csak oly összegű pótlékot fizet ki az adminisztráló szerv, amilyen összeg a befolyt járulékokból kikerül, de nagy hátránya, hogy az igényjogosult nem számolhat előre azzal, hogy mily összegű pótlékban fog részesülni. Már pedig, különösen új intézménynél, nem lehet az igényjogosultat a legfontosabb kérdés : a pótlék mérve tekintetében állandóan kétségben tartani. Ennélfogva a második rendszer mellett foglaltam állást. A pótlék mérvének határozott összegben való megszabása esetében is további kétféle megoldás lehetséges : az egyik szerint minden gyermek után fejenként egyenlő összegű a pótlék, a másik szerint pedig a pótlék fokozatosan emelkedik. A javaslat az előbbi megoldást választja. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy egykét gyermek esetében is magasabb összegű pótlékot lehessen adni, mintha a pótlék fokozatosan emelkednék s a pótlék összegének egységes megállapítása az ügykezelést is lényegesen megkönnyíti. A 7. §. a pótlék fedezéséről gondoskodik. Ennek a kérdésnek megoldásánál mindenekelőtt azt kellett figyelembe venni, hogy az állam pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy a gyermeknevelési pótlékot az állam fedezze, hanem a pótlék viselésének terhét a munkaadókra kell hárítani. A teherviselésnek különböző módjai lennének lehetségesek. így szó lehetne arról, hogy a munkaadók az általuk kifizetett munkabéreknek bizonyos százalékát járulékként fizessék be a családpénztárba* Ennek a rendszernek azonban az a hátránya, hogy azok az iparágak és azok az iparosok, akik munkavállalóiknak magasabb munkabért fizetnek, a gyermeknevelési pótlék terhének nagyobb részét viselik, mint azok a munkaadók, akik alacsonyabb bért fizetnek. Ez az aránytalanság teljesen az által sem küszöbölhető ki, hogy az egyes iparágak részéről fizetendő járulékot —• az illető iparágban szokásos munkabérre figyelemmel — eltérő százalékban állapítanánk meg.
