Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.

Irományszámok - 1935-387

58 387, szám. legalább is annak az alkalmazottak számára tekintettel legjelentősebb területén : az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban a törvényhozás szabályozza. A szabályozás alapelveivel, főként az igényjogosultság, a gyermeknevelési pótlék és járulék, valamint a szervezet kérdéseivel, ismétlések elkerülése érdekében, a részletes indokolásban, mégpedig különösen az 1., a 3., a 4., a 6. és a 7. §-hoz, valamint a III. fejezethez fűzött indokolásban foglalkozom. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. i". Fejezet Az I. fejezet a gyermeknevelési pótlékra való igényjogosultságot szabályozza. Az 1, §-hoz. Az alkotandó törvény hatálya az iparra (kereskedelemre), valamint a bányászatra és kohászatra, tehát az 1884 : XVII. törvénycikk és az ezt kiegészítő törvények, valamint a bányatörvény hatálya alá eső üzletekre, üzemekre és vállalatokra terjed ki. Nem terjed ki azonban valamennyi alkalmazottra és a törvény hatálya alá eső alkalmazottakat sem illeti meg minden egyes családtag után pótlék. Itt kénytelenek vagyunk megszorításokat tenni, nehogy a gazdasági életet egyszerre túlságosan megterheljük. Ehhez képest először is a törvény hatálya csak az említett üzletekben, üzemekben és vállalatokban alkalmazott napszámosokra, munkásokra, szolgákra (altisztekre), továbbá — a kereskedősegédek kivételével — az iparossegédekre és más hasonló alkalmazottakra terjed ki. A törvény hatálya alá esnek tehát a fontosabb munkakört betöltő iparossegédek, pl. a művezetők is. Kívül esnek azonban a törvény hatályán a kereskedösegédek és a tisztviselők, akik a törvény hatálya alá vont alkalmazottaknál rendszerint magasabb fizetést élveznek s akiknél erre is tekintettel a gyermeknevelési pótlékra külön jogszabály alapján csupán később kerülhet sor. A kereskedősegédek kivételének indoka még az is, hogy ezek szolgálati viszonya általábanvéve nem az iparossegédekével, hanem a tisztviselőkével esik egyenlő elbírálás alá. A törvény hatálya alá eső alkalmazottak között azonban a javaslat nem tesz különbséget javadalmaik nagysága szerint s a pótlékot biztosítja a szokásosnál magasabb bért élvező munkásnak is. A különbségtétel már ügyviteli szempontból is nehézségekbe ütközött volna. A második megszorítás, hogy a pótlék a munkást csak gyermek után illeti tehát az általa eltartott többi családtag (feleség, szülő) után nem. Éppen ezért a pótlék neve nem családi, hanem gyermeknevelési pótlék. A gyermeknevelési pótlék a munkást megilleti mind a saját, mind a házastársa törvényes, törvényesített, örökbefogadott, és házasságon kívül született gyermeke, sőt unokája után is, ha eltartására ő van kötelezve és tényleg el is tartja. A házastárs gyermekei után, nemkülönben a házasságon kívül született gyermekek után a gyermeknevelési pótlékot a tisztult szociális felfogáson felül azért is indokolt megállapítani, mert ellenkező esetben félő, hogy az a gyermek, aki után pótlék nem jár, a szülők részéről, különösen a mostohaszülő részéről, goromba bánásmódban részesülne. Az igény jogosultságnak további feltétele, hogy a gyermek eltartásáról a munkás gondoskodjék. Nem illeti tehát a munkást a pótlék, ha a gyermeket nem ő, hanem valaki más (pl. más rokona, valamely emberbaráti intézmény) tartja el.