Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.

Irományszámok - 1935-384

36 384. szám. Melléklet a 384. számú irományhoz. Indokolás „a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok anyagi helyzetének családvédelmet szolgáló javításáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének javításánál a magyar törvényhozásban nyilvánult meg először az a szociális elgondolás, hogy családvédelmi szempontokból elsősorban a családos alkalmazottak anyagi helyzetén kell javítani. Ezt az elvet fektette le az 1912 : XXXV. törvénycikk, amely a családi pótlék rendszert léptette életbe. A törvényhozás nem állt meg azonban az első lépésnél, hanem a családi pótlék rendszert az 1917: IX. törvénycikkel továbbfejlesztette. Ez a törvénycikk egyrészt a családi pótlékban részesülő gyermekek, másrészt pedig a családi p'ótlékra igényjogosult alkalmazottak körét terjesztette ki. Az 1912: XXXV. törvénycikk alapján ugyanis az alkalmazott háromnál több gyermek után is ugyanolyan összegű családi pótlékot kapott, mint csak három gyermek után. Ezzel szemben az 1917: IX. törvénycikk minden egyes gyermek után biztosította a családi pótlékot. A 6.700/1918. M. E. számú rendelet a feleség után is engedélyezte a családi pótlékot. A családi pótlék rendszert még tovább fejlesztették az 1921 : XXIII. és az 1921 : XLVI. törvénycikkek, amelyek a családi pótlékot a polgári nyugdíjasokra, továbbá a fegyveres testületek tényleges és nyugdíjas tagjaira is kiterjesztették. Ezek ugyanis az 1912 : XXXV. törvénycikk alapján családi pótlékban addig nem részesültek. A családi pótlék vázolt fejlődésében az 1932. év jelent fordulópontot, amely évben az államháztartás helyzete szükségessé tette, hogy a 3.000/1932. M. E. számú rendelet alapján az illetményeken és nyugdíjakon kívül a családi pótlék is csökkentessék. Az előbbiekben említett kényszerítő körülmények azonban nem térítették el a törvényhozást a családvédelem nagy gondolatától és a legelső alkalommal