Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
204 396. szám. lését nősülési engedélyhez köthesse. Bármennyire nyilvánvaló is, hogy a nőtlen újonc függetlenségénél fogva a katonai szolgálat teljesítése szempontjából értékesebb, természetes, hogy a javasolt megoldás törvénybe iktatása esetén is a mindenkori honvédelmi miniszter a tilalmat csak akkor fogja életbeléptetni, ha az ifjúkorban való házasságkötések száma oly lényegesen növekednék, hogy az a katonai szolgálat zavartalanságához fűződő fontos érdekeket veszélyeztetné. Ha a tilalom elrendeltetnék, annak megtartását a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-c. 26. §-ában foglalt rendelkezés biztosítja. A szükséges büntetőjogi rendelkezések a jelen javaslatnak a büntető rendelkezéseket tartalmazó hetedik részében foglaltatnak. A 34. §-hoz. Ennek a §-nak (i) bekezdése az ország területének elhagyása szempontjából állít fel korlátozó rendelkezéseket. A korlátozás azonban csak addig terjed, amíg a hadköteles állítási kötelezettség, illetőleg ha besoroztatott, tényleges szolgálati kötelezettség alatt áll vagy az I. tartalék három legfiatalabb évfolyamába tartozik. Ugyanilyen terjedelmű korlátozás alá kerül természetesen a póttartaléki szolgálati kötelezettség alatt álló hadköteles is. Ennél a korlátozásnál erősebb megszorítást életbeléptetni különösen a mai körülmények között, amikor a külföldre való kiutazás, a külállamokban való tartózkodás és letelepedés amúgy is igen meg van minden külállamban szorítva, nem látszik indokoltnak, mert a külföldön való letelepedés révén a honvédséget veszteség jelentős mértékben alig érheti. Ha pedig rendkívüli körülmények a kiutazásoknak honvédelmi szempontból nagyobbmérvű megszorítását tennék indokolttá, a megszorítás az útlevélügyről szóló 1903 : VI. t.-c. 2. §-ában foglalt s a minisztériumnak adott felhatalmazás alapján megvalósítható, sőt a honvédség kötelékébe tartozóknak, tehát a szolgálati kötelezettség alatt állóknak útlevéllel való ellátása teljesen meg is szüntethető. A (2) bekezdés a kivándorlásról szóló törvénynek, az 1909 : II. t.-c. 2. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezését módosítja. Ez a rendelkezés a szolgálati kötelezettségnek a hatvanadik életévig való kiterjesztése következtében szorul módosításra, mert módosítása nélkül a honvédségi szolgálati kötelezettség alatt álló személyek hatvanadik életévük betöltéséig szorultak volna kivándorlási engedélyre. Ugyanis a kivándorlási törvény idézett rendelkezése a tizenhetedik életévüket betöltött férfiszemélyek kivándorlását arra az időre kötötte engedélyhez, amíg a véderőtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak' A honvédségi szolgálati kötelezettség alatt álló férfiszemélyek kivándorlásának hatvanadik életévük betöltéséig valókorlátozása katonai szempontból nem szükséges. Katonai szempontból kielégítő a kivándorlási törvény megalkotása idején fennállott jogállapot fenntartása. Akkor a szolgálati kötelezettség tizenkét évre terjedt s így legfeljebb a harminchatodik életévig tartott annak idején a kivándorlás katonai engedélyhez kötöttsége. Ezt a helyzetet állítja vissza a törvényjavaslat szóbanlevő bekezdése. A 35. §-hoz. Ebben a §-ban foglalt megkötöttséget, illetőleg tilalmat a régi véderőtörvény nem ismerte, ellenben ehhez hasonló rendelkezés volt a törvény végrehajtási utasításában. Ennek nyomán halad a javaslat a szóbanforgó tilalom megalkotásával. Az ebben a §-ban javasolt rendelkezés azt az elvi követelményt igyekszik érvényre juttatni, hogy ne kapjon hatóságtól, közülettől támogatást, segélyt, engedélyt az, aki a hadkötelezettségének lerovásánál mulasztásban van. A hatósági támogatások, segélyezések az élet mind nagyobb és nagyobb területén jelentkeznek s így a tilalom is oly nagy jelentőséggel bír, hogy az törvényben való kimondást igényel. A részletes szabályozásnak rendeleti útra terelése azért célszerű, mert lehetővé teszi, hogy az idevonatkozó rendelkezések a mindenkori életviszonyokhoz simuljanak,