Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.

Irományszámok - 1935-396

194 396. szám. A §. (s) bekezdésének a m. kir. csendőrség, m. kir. rendőrség, m. kir. pénzügy­őrség és az állami erdészet fegyveres személyzetének a megjelölt esetben a honvéd­séghez való csatlakozását előíró rendelkezése a volt népfölkelési törvényben foglalt hasonló rendelkezéssel egyezik meg, simulva a mai helyzethez, amikor is külön népfölkelés fenntartását a törvényjavaslat nem veszi tervbe. A lő. §-hoz. A §. rendelkezései közelebbi megokolást nem igényelnek. A 16. §-hoz. A §. a honvédség békelétszámával és állományával foglalkozik. Az (1) bekezdés a békelétszám számszeri meghatározása helyett utal az állami költségvetésre, minthogy abban a hitelfedezet mindenkor meghatározott létszám részére állapíttatik meg. A törvényhozás tehát az állami költségvetés megszava­zásával — a szükséges hitel rendelkezésre bocsátása útján — már meghatározza a honvédség békelétszámát is, miután a rendelkezésre bocsátott hitelkeret szabja meg a rendes tényleges szolgálatra igénybevehető újoncok számát, míg a besoro­zottaknak ezen felül eső részét már csak póttartalékosi szolgálatra lehet igénybe­venni. 4. (2)—(*) bekezdés a honvédség állományának két főcsoportra tagozódását határozza meg s egyúttal meghatározza az azokba tartozó személyek körét. Erre azért van szükség, mert a tényleges állományba olyan személyek is tartoznak, akik nem teljesítenek tényleges szolgálatot ((3) bekezdés c) pontja). A 17. §-hoz. A m. kir. honvédségről szóló 1921 : XLIX. t.-c. 4. §-a — az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideig­lenes rendezéséről szóló 1920 : 1. t.-c. 13. §-ának hatodik bekezdésében foglalt rendelkezéssel összhangban — kimondta, hogy a m. kir. honvédség vezérlete, vezénylete és belszervezete tekintetében a rendelkezés alkotmányos jogainál fogva az államfőt illeti meg. Kimondta továbbá az 1921 : XLIX. t.-c. idézett 4. §-a azt is, hogy a m. kir. honvédség ügyeinek intézése a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik. A jelen törvényjavaslat 231. §-a értelmében egyebek közt a m. kir. honvéd­ségről szóló 1921 : XLIX. t.-c. is hatályát veszti. Ennek következtében helyén­való, hogy az idézett törvény 4. §-ában foglalt rendelkezést a jelen §. {1) bekezdése szószerint megismételje. A (2) bekezdésben foglalt s az eddigi helyzetnek is megfelelő rendelkezés ter­mészetes következménye az alkotmányos miniszteri felelősségnek. Eddig is túlnyomó részben gyakorlat volt az, hogy a honvédelmi minisztert a király, illetőleg a kormányzó a honvédség hivatásos állományú tisztikarából, a legtöbb esetben a tábornoki kar köréből nevezte ki. Ennek a gyakorlatnak és a követett gyakorlattal szolgált nyilvánvaló honvédelmi érdeknek felel meg a (3) bekezdésben javasolt rendelkezés. A (4)—(6) bekezdések megfelelnek az eddigi helyzetnek s így bővebb kifej­tésre nem szorulnak. Eddigi törvényeink a vezérkar főnöke tekintetében rendelkezést nemtar­talmaztak. Tekintettel a vezérkar főnökének a honvédelem irányításában el­foglalt kimagasló szerepére, indokoltnak látszik hatáskörének törvényben való szabályozása, amelyet a (7)—(9) bekezdések rendelkezései az eddigi helyzetnek megfelelően tartalmaznak. A vezérkar főnökének kimagasló állásában leli indokát a (10) bekezdésnek az a rendelkezése is, amely szerint a vezérkar főnöke szolgálati állása alapján tagja az országgyűlés felsőházának. A vezérkar főnökének békebeli hatáskörére megállapított szabályok a dolog természeténél fogva nem lehetnek minden tekintetben irányadók a Vezérkar főnökének háborús feladatkörére. Háború esetén szükség lesz arra, hogy erről a fővezérség ellátásával és a fővezér segédszerveinek (a vezérkari iroda személy-

Next

/
Thumbnails
Contents