Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-367
6 367. szám. a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés, mindkét házának határozatával az országgyűlés képviselőházába meghív. A törvényhozás egyik háza tekintetében ekként szükségesnek talált intézkedés csak féleredményre vezetne akkor, ha egyidejűen nem gondoskodnánk arról is, hogy a visszacsatolt területek lakosságának köréből kiváló érdemesség alapján kiválasztott felsőházi tagok működése révén a visszacsatolt felvidékre vonatkozó nagyértékű tapasztalatok és ennek a vidéknek az egységes magyar nemzet érdekeivel összhangzatos nagy érdekei közvetlen szószólókra találjanak az országgyűlés felsőházában is. Addig is, amíg meg fog nyílni a lehetőség, hogy törvényhozásunk mindkét házának működésében és közelebbről a magyar felsőháznak egész összetételében intézményesen biztosítva legyen a visszacsatolt területek lakosságának a törvényhozásban való részvétele, legmegfelelőbbnek látjuk, hogy az 1926 : XXII. t.-c. 23. §-a értelmében kinevezhető felsőházi tagok száma néggyel felemeltessék, hogy így lehetőség nyíljék a visszacsatolt felvidéki területek szempontjainak megfelelő új felsőházi tagok kinevezésére. A 3. §-hoz. Amidőn a történelmi Magyarország területéhez tartozott felvidéki területrészeknek a Szent Korona egységébe visszatérése megvalósul, számot kell vetni azzal, hogy a húsz éven át idegen uralom alatt állott területnek és népének az anyaország alkotmányos életébe, közigazgatási szervezetébe, igazságszolgáltatásába, közgazdaságába és általában egész jogrendjébe való zavartalan visszaülesztése csak folyamatosan mehet végbe és hogy — az államháztartás vitelére és az állami pénzügyek zavartalan menetére vonatkozó rendelkezéseket is ideértve —- egymást követő és szervesen egymásba kapcsolódó olyan szabályozásra és intézkedésekre lesz szükség, amelyekről való gondoskodást a kormányra kell bízni még akkor is, ha jogrendszerünk szerint hasonló kérdésekben különben a törvényhozás lenne hivatott rendelkezni. Csak így lehet a visszacsatolás következtében a legkülönbözőbb jogterületeken és a legváltozatosabb életviszonyok körében felmerülő kérdéseknek a lehető leggyorsabb megoldását kielégítően biztosítani és az egységes magyar nemzet törvényhozásának munkáját a jövőre nézve ezekben a kérdésekben szilárdan megalapozni. Ha a magyar törvényhozás a fentebb kifejtettek szerint kért felhatalmazást a m. kir. kormánynak megadja, ezzel a régibb törvényeinkben ismételten választott utat fog ezúttal is követni. Elegendőnek látszik ebben a tekintetben példaként emlékezetbe idézni a Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd vármegyéknek és Kővár vidékének Magyarországhoz való visszacsatolásáról szóló 1836 : XXI. törvénycikkbe foglalt azt a rendelkezést, amely szerint ennek a visszacsatolásnak »általános és tökéletes teljesítését« az 1741 : XVIII. t.-c. 3. és 4. §-a értemében »Ö Felsége kegyelmesen eszközölni fogja«. Alig több, mint száz évvel ezelőtt tehát törvényhozásunk ugyancsak körülbelül száz évvel előbb hozott korábbi törvényre támaszkodva látta helyesnek azt a megoldást, hogy addig az erdélyi nagyfejedelemséghez csatolva volt területeknek a szoros értelemben vett Magyarországhoz visszacsatolásával kapcsolatos intézkedések megtételét a végrehajtó hatalomra bízza. Ugyanilyen értelemben hagyta jóvá a Magyar Korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a polgárosított határőrvidéki részekben való rendezéséről szóló 1873 : XXVIII. t.-c. 2. §-a az említett határőrvidéki részek számára a király által már korább, az 1871. évi június hó 8. napján és az 1872. évi június hó 9. napján kibocsátott legfelsőbb intézkedéseket. Szinte felesleges külön is kiemelni, hogy a jelen törvényjavaslatban kért felhatalmazásnak 8, körét szorosan elhatárolja a felhatalmazás célja. A cél az,, hogy
