Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-329
70 329. szám. a Bp. eredeti vádtanácsi eljárásánál sokkal hatályosabb rendelkezéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy a vádirat a főtárgyalás kitűzése előtt alapos megvizsgálásban részesüljön. A jelen §. rendelkezése szerint ugyanis a vádiratot az ítélkező bíróság — az Öttagú külön tanács —• elnökénél kell benyújtani. À vádiratot — már annak kikézbesítése előtt — úgy az elnök, mint pedig az öttagú külön tanács megvizsgálja (Bp. 268. §.) és határoz abban a kérdésben : van-e helye további eljárásnak, különösen a főtárgyalás kitűzésének. Az öttagú külön tanács a vádiratnak ezt a rostálását alaposan fogja megejteni ! Nemcsak annál az oknál fogva, mert átterhelt éppen olyan keretben (Bp. 257. §.) tehet kifogásokat a vádirat ellen, mint a rendes eljárásban esetleg a vádtanács előtt, hanem azért is, mert az öttagú külön tanácsnak, mint az ügy érdemében ítélkezésre hivatott bíróságnak elsőrangú érdeke, hogy csak olyan ügyben tűzzön ki tárgyalást, amelyben a vádirattal közölt ügyirat adataiból kitűnőleg bűnösséget megállapító határozathozásra van kilátás. Ezzel az elvi tétellel függ össze a jelen §-nak ama rendelkezése, hogy az öttagú tanács nemcsak kifogás alapján, hanem hivatalból is megtehet — még pedig már a főtárgyalás kitűzése előtt is — minden olyan intézkedést, amelyet az előbb említett körülménynek —'• jelesül terhelt várható elítélésének — eleve tisztázása végett szükségesnek tart. Ehhezképest akár a fél kérelmére, akár hivatalból — utóbbi esetben a vádirat kikézbesítése előtt is — a felek meghallgatását rendelheti el s ezután a vádiratot hivatalból észlelt törvényes ok (Bp. 264. §. 1-—6. pontja) alapján elutasíthatja ; ha pedig az ügyet még kellőképpen tisztázottnak nem látja, nyomozást rendelhet el (Bp. 262. §.) ; más esetben viszont hatáskörét szállíthatja le (263. §.) vagy az eljárást függesztheti fel (265. §.). Ha még hozzávesszük ehhez, hogy az öttagú külön tanács mindezt az intézkedését a terhelt kifogásaira a főtárgyalás megtartásáig bármikor utóbb is megteheti : a jelen javaslatban szabályozott eljárásból a vádtanács közreműködésének kiiktatását semmiféle perjogi aggodalom nem kísérheti. A 10. §-hoz. A Bp. 304. §. utolsó bekezdése szerint a vádlotthoz az elnökön kívül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével senki kérdést nem intézhet. A jelen §. a vádlotthoz közvetlenül intézhető kérdés jogát az itten szabályozott eljárás rendjén az ítélőbíróság tagjainak, a vádlónak és a védőnek is megadja.. Ez a rendelkezés kizárólag az anyagi igazság kiderítésének célját szolgálja abból a tapasztalatból szerzett meggyőződésből, hogy tévedett a Bp. hatályos fentebb hivatkozott rendelkezése, amely zaklatást látott a feleknek ilyen keretű kérdezési jogában. Ennek a §-nak egyszerű és természetes indoka az, hogy több ember több fő, több szem többet lát ! Az öttagú külön tanács tárgyalását vezető elnök figyelmét a vádlott meghallgatása során kikerülheti olyan körülmény, amelyet viszont a tanács tagjai, a vádló, a védő, esetleg nyomban észlelnek. Márpedig a bűnvádi eljárás egyik legfőbb céljául szolgáló tárgyi igazságnak lehetőleg pontos — minden mellékes tekintettől elvonatkoztatott —kiderítése azt kívánja meg, hogy ha a tanácstagok, a vádló vagy a védő olyan kérdést tudnak intézni a vádlotthoz, amelyet a tárgyalási elnök még nem tett fel, de amely kérdés az ügy tisztázását szolgálja és a tárgyi igazság kiderítését előbbre viszi: megadassék a jelen §-ban felsorolt személyeknek is a vádlotthoz közvetlenül intézhető kérdezés joga. A 11. §-hoz> Ez a §. a perorvoslatok tekintetében tartalmaz igen lényeges rendelkezéseket. Az öttagú külön tanács végzése ellen — a többször hivatkozott eljárási egyszerűsítési elvnél fogva — rendszerint nincs helye felfolyamodásnak, kivételt tesz azonban ez alól a szabály alól abban az esetben, ha az öttagú külön tanács
