Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.

Irományszámok - 1935-328

56 328. szám. A 2. §-hoz. A 2. §. az 1. §. rendelkezéseinek folytatólagos következménye­képpen meghatározza azt, hogy a jogszabályok alkalmazása szempontjából milyen egyesületet vagy más szervezetet kell tilosnak tekinteni. Ezek a rendelkezések az általános indokolásban előtárt fejtegetések után nem szorulnak további meg­világításra. A 3. §-hoz. Ez a §. is megállapításszerű foglalata a hatályos jogban élő szabály­nak. A tilos egyesület vagy szervezet tekintetében a megtorlások sorában az eset természete szerint elsődleges intézkedés a feloszlatás. Ezért helyezi a javas­lat ezt a rendelkezést a megtorló rendelkezések élére, hogy annak említett értelmű jelentőségét szerkezetileg is kifejezésre juttassa. A szabályozásnak ez a módszere egyben kifejezi azt is, hogy a feloszlatásban nem csupán megtorló tartalom van, hanem a tilos egyesület további működésével összefüggő sorozatos egyéb vissza­élések szempontjából megelőzés is ; természetüknél fogva ilyen visszaélések a fel­oszlatás folytán tehát el is maradhatnak. A javaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt — sa megelőző fejtegeté­sekben tüzetesen megindokolt — rendelkezés gyakorlati folyományaképpen min­den tekintetben tilos egyesületnek vagy szervezetnek számít az olyan politikai párt, amelyhez tartozás, vagy a vezetőség irányában való engedelmesség vagy más kötelesség megerősítésére esküt vagy lelkiismeretbeli lekötelezettséggel járó bármily más nyilatkozatot kíván, tehát a jogszabály által tiltott működést fejt ki. A3. §-nak ilyen értelmű rendelkezése megfelelő vonatkozásokban természe­tesen a javaslat rendelkezéseibe ütköző visszaélések egész rendszerében végig­vonul. A3. §. második bekezdése arra az esetre tartalmaz a végrehajtás körébe tar­tozó magánjogi természetű rendelkezést, amikor a feloszlatott egyesületnek ingatlan vagyona is van. A közelebbi indokolásra nem szoruló ez a szabály teljes összhangban áll hasonló természetű esetekre vonatkozó telekkönyvi rendelkezé­sekkel. A á—5. §-okhoz. Ezek a rendelkezések az általános indokolásban előtárt tüzetes okfejtés után további megvilágításra nem szorulnak. Minthogy a 4. §-ban meghatározott bűncselekmény nem csupán a tilos egyesületbe belépéssel, hanem az abban bentmaradással is elkövettetik, kétségtelen egyfelől az, hogy a bűn­cselekmény ebben a vonatkozásában folyamatos, továbbá hogy elköveti az is, aki a jelen törvény hatálybalépése előtt lépett be a tilos egyesületbe, de abban a jelen törvény hatálybalépése után is bentmarad, végül hogy nem forog fenn bűncse­lekmény, ha az ilyen egyesületbe a jelen törvény hatálybalépése előtt belépett egyén a törvény hatálybalépésekor azonnal kilép a tilos egyesületből. A 6. §-Jioz. Az ebben a §-ban vétségként meghatározott büntetendő cse­lekmény — tényálladéki elemei, valamint a főbüntetésre vonatkozó rendelkezés tekintetében — nem szorul további indokolásra. Az a körülmény, hogy az ilyen cselekményt elkövető egyénből kétségtelenül hiányzik a közérdeknek az a felelős­ségteljes átérzése, amely a hivatal betöltéséhez \ agy a politikai jogok gyakorlásá­hoz szükséges, az ilyen cselekmény politikai vonatkozású természetétől függet­lenül is indokolja a hivatalvesztésben és a politikai jogok gyakorlatának felfüg­gesztésében álló mellékbüntetés kiszabásának elrendelését. A 7. §-hoz. A 7. §. első bekezdése az általános indokolásban kifejtett alapelvek értelmében meghatározza a javaslatban szabályozott büntetendő cselekmény tár­gyában eljáró büntetőbíróságokat. A §. második bekezdése a társadalom-védelemnek jogrendszerünk szellemével összhangban álló elveit érvényesíti.

Next

/
Thumbnails
Contents