Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.

Irományszámok - 1935-327

327. szám. 47 clausus bevezetése volt, elégteleneknek bizonyultak s ebből a belátásból eredően jött létre a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak törvényre emelésével társadalmi és gazdasági életünk minden baja nem gyógyul .meg, azonban az kétségtelen, hogy ennek a mértéktartó javaslatnak elfogadása megnyugtatja a belátó közvéleményt és erős javulást biztosít a magyar élet számára. 'A lehetőség határain belül folyó törvényes rendezése ez a törvényjavaslat egy most már állandó izgalmakat okozó súlyos társadalompolitikai problémának, melynek megoldása éppenséggel nem időszerűtlen. A törvényjavaslat nem élezi ki a felekezeti kérdést, még csak faji kérdést sem vet fel, a zsidósággal mint egy nagyrészben még mindig zárt népelemmel foglalkozik, melynek a rá vonatkozó korlátozásoknál is, számarányához képest a kategorizált kivételeken kívül is négyszeres élet- és elhelyezkedési lehetőséget biztosít. Azt a nagy egyenlőtlenséget, mely az úgynevezett intelligens pályákon a zsidóság javára fennáll, a keresztény magyar társadalom a maga erejéből meg­változtatni, a zsidóság helyzeti előnyeit behozni nem képes. A törvényjavaslat a kormány komoly és megfontolt elhatározásának eredménye, mely jobb kenyér­keresethez és igazságosabb jövedelemelosztáshoz akarja juttatni a magyar törzs­lakosságot a zsidósággal szemben. Nem támadás a zsidóság ellen, hiszen nem érinti a zsidóságnak felekezeti, polgári és politikai jogai gyakorlására vonatkozó, törvény­ben biztosított jogait, nem jogfosztó, mert csupán a munkavállalati szabadságot érinti, nem idegen eszmeáramlatok szüleménye, hanem a mai nemzeti és keresz­tény korszellemnek követelménye. Az együttes bizottság megállapítja, hogy a törvényjavaslat nem érint dog­matikai, egyházjogi és egyházszervezeti kérdést, mert nyilvánvaló, hogy aki meg­keresztelkedett, az keresztény. A törvényjavaslatban azonban arról van szó, hogy a szőnyegen forgó kérdés társadalompolitikai, amelyet minél előbb meg kell oldani, hogy ez a mérgező anyag a közvéleményből kikerüljön, a kérdés nyugvó­pontra jusson és meg kell szabályozni a magyar közéletben kialakult azt a szellemi­séget, amely közéleti, társadalmi, erkölcsi problémákról vallott felfogásában gyak­ran igen élesen elkülönült a magyar lelkiségtől s amely szellemiség ellen a magyar géniusz fejlődésének biztosítása érdekében különösen küzdenünk kell. A 80 és 20%-os arányszám meghatározása méltányosan történt, mert a 20%-on belül számarányához képest bőségesen nyer elhelyezkedést a zsidóság. A törvényjavaslat 4. §-ában felvett kivételekre vonatkozólag az együttes bizottság helyesléssel fogadja el, hogy a zsidó hadirokkantak, tűzharcosok, hősi halált halt szülők gyermekei és a hadiözvegyek a világháborúban hozott áldo­zataik elismeréseképpen kivétetnek, úgyszintén az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül ugyanennek a fele­kezetnek tagjaiként szereplő zsidók, akiknek megkeresztelkedésében kétségtelenül megnyilvánult az asszimilálás iránt való komoly hajlam, végül a felsőház együt­tes bizottsága is elfogadja a képviselőházi tárgyalás folyamán a képviselőház plénumának azt az értelmezését, hogy a keresztény-zsidó szülőknek az a gyer­meke, ki a szülők vallását neme szerint követvén, keresztény vallású, a 20%-ba nem számítható be. Az együttes bizottság Glattfelder Gyulának a 8. §-nál tett azon indítvá­nyára, hogy a törvényjavaslat rendelkezése folytán netán állásukat vésztők vég­ellátásáról a kormány rendeletileg gondoskodjék, az igazságügyminiszter azon nyilatkozatára, hogy ez a kérdés a törvény végrehajtása során lesz megoldható, kimondja, hogy ez természetesen a lehetőség keretein belül történjék. Báró Prónay R. Györgynek az általános tárgyalás során benyújtott azon határozati javaslatára, mely szerint a törvényjavaslat 9. §-ában a termelés foly-

Next

/
Thumbnails
Contents