Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-325
440 325. szám. A §. figyelembe veszi az ügyvédi rendtartásról szóló 1937 : IV. t.-c. 51. és 52. §-ban a felvétel korlátozása tekintetében foglalt rendelkezéseket is. A-8. §-hoz. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. törvénycikk és a végrehajtása érdekében kiadott miniszteri rendeletek az őstermelés, a közszolgálat és a közforgalmú közlekedési vállalatok körén kívül eső minden munkaviszony tekintetében a munkaidőt, a legkisebb munkabért és az évenkénti fizetéses szabadságot szabályozták. A munkaviszonynak ugyancsak az 1937 : XXI. törvénycikkben meghatározott területein kívánja most szabályozni a jelen törvényjavaslat az egyes társadalmi rétegeknek a magánvállalatoknál tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben való alkalmazását is. A szabályozás alapelve ezen a téren is ugyanaz, mint amelyet a törvényjavaslat 5. §-a az időszaki és nem időszaki lapnál állandó munkaviszonyban álló munkatársul alkalmazottakra megállapít. A szabályozás módja szempontjából azonban különbséget kell tenni aszerint, hogy az 1937 : XXI. törvénycikk hatálya alá eső magánvállalatnál értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíz vagy ennél több-e, vagy tíznél kevesebb. Az alkalmazottaknak tíznél kisebb száma esetére a harmadik bekezdésben annak a rendelkezésnek törvénybe iktatását javasoljuk, hogy a zsidó és a nem zsidó alkalmazottaknak az 1938. évi március hó 1. napján fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára megváltoztatni nem szabad. 2. Az orvosok országos létszámának a szóbanlévő szempontokon alapuló megoszlása az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a következő : a) Az 1429 főből álló hatósági orvosok között keresztény 1321, zsidó 198, vagyis 13-9%.; b) a kórházi és egyéb gyógyintézeti orvosok 1940 főből álló országos létszámában nem zsidó 1592, zsidó 348, vagyis 17*9 % ; c) a társadalombiztosító intézeti és vállalati orvosok 965 főből álló országos létszámában nem zsidó 810, zsidó 155, vagyis 16*1 % ; d) a magánorvosok 3948 főből ál ló országos létszámában nem zsidó 1797, zsidó 2151, vagyis 54'5 %. Budapest székesfőváros orvosainak 2225 főből álló — valamennyi orvost, tehát a köz- vagy magánszolgálatban álló orvosokat is magában foglaló — létszámában 1494, vagyis 67*2 % a zsidó. 3. A magánmérnököknek 1170 főből álló országos létszámában az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 356, vagyis 30*4 %, a budapesti 782 magánmérnök között pedig 282, tehát 36 % a zsidó. II. Ezek az adatok minden további okfejtés nélkül is indokolják a 7. §-nak azt a rendelkezését, amely szerint ügyvédi, mérnöki vagy orvosi kamara tagjaiul a 4. §. első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk az összes tagok számának 20 %-át ne haladja meg. Minthogy pedig az ismertetett adatok tanúsága szerint a már működő ügyvédek, orvosok és mérnökök száma általában meghaladja a javaslat által meghatározott arányszámot, a javaslat gondoskodik a javaslat által meghatározott arányszám fokozatos eléréséről. A 7. §-nak erre vonatkozó rendelkezése, amely a zsidóságnak az országos létszámban elfoglalt százaléka arányában biztosítja az új felvételt, megfelel a javaslat alapgondolatának is, a gyakorlati megvalósulást biztosító méltányosságnak is. A 2. §. utolsó bekezdésében biztosított kivétel indoka megfelelően fennállhat a 7. §. szabályozása alá tartozó esetben is, ezért a 7. §. is lehetővé teszi azt, hogy az illetékes miniszter a kamara felterjesztésére indokolt esetben közérdekből kivételt tehessen.
