Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
136 315. szám. képviselők választásának a törvényhatósági választók névjegyzéke is alapjául fog szolgálni, azt tehát a jövőben évenkint ugyanúgy el kell készíteni, mint az országgyűlési választók névjegyzékét. Reá mutattunk már arra is, hogy ez a legcélszerűbben úgy történhetik, ha az azzal kapcsolatos munkálatok ugyanazon szervek részéről párhuzamosan végeztetnek, természetesen egységes szabályok szerint. Ezt az elgondolást valósítják meg a 206. §-ba felvett rendelkezések. Ezek a rendelkezések kiterjednek arra a hét thj. városra is, amelyekben a törvényjavaslat 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az országgyűlési képviselők választásának joga egyedül az országgyűlési képviselő választókat illeti meg. Reájuk nézve azért nem tesz a javaslat e tekintetben kivételt, mert nem lett volna célszerű, hogy a névjegyzékkészítés rendszerének egységét megbontsuk. Különben is az igazoló választmányok tulajdonképpeni hivatása nem a névjegyzékkészítés, hanem a törvényhatósági bizottsági tagok tagsági jogának hivatalból való felülvizsgálata és a törvényhatósági választások ellen beadott felszólalások elbírálása. A 207. §-hoz. Ebben a §-ban a jelenlegi helyzettel szemben (1929. XXX. t.-c. 41. §) az a lényegesebb eltérés van, hogy a községi választójog alapkelléke nem az országgyűlési kép viselő válasz tói, hanem a törvényhatósági választójogosultság. Ez a törvényjavaslatban lefektetett rendszer természetes és okszerű folyománya. A 208. §~hoz. A 208. §-ba felvett rendelkezések lényegileg azonosak az 1925 : XXVI. t.-c. 184. §-ban foglalt rendelkezésekkel. A 209. §-hoz. A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. t.-c. 17. §-ának (2) bekezdése szerint a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál érvényes ajánláshoz választókerületenkint 1000 választó aláírása szükséges. Ugyanez a törvény 16. §-ának (2) bekezdésében kimondja, hogy a választókerületek a közigazgatási kerületekkel azonosak. Ha ezeket a rendelkezéseket egybevetjük azzal a ténnyel, hogy az országgyűlési képviselőválasztáshoz alakítandó választókerületek lényegesen nagyobbak a törvényhatósági választásokra megállapított kerületeknél és ennek ellenére a törvényjavaslat 75. §-ának (1) bekezdése értelmében az országgyűlési képviselőválasztásnál érvényes ajánláshoz — rendes körülmények között is — csak 1500 választó aláírása szükséges, úgy kézenfekvő, hogy a törvényhatósági választásoknál aránytalanul nagyobb számú ajánló kívántatnék meg, ami nem volna okszerű. Ez a felismerés indított arra, hogy az 1930 : XVIII. törvénycikk előbb idézett rendelkezésének hatályonkívül helyezésével, az országgyűlési képviselőválasztásoknál megkívánt ajánlók számával arányosan állapítsuk meg a törvényhatósági vállasztásoknál szükséges ajánlók számát. Az 1930 : XVIII. t.-c. 17. §-ának ama rendelkezései ellen, amelyek az ajánlók aláírásának igazolására vonatkoznak és az igazolás módját abban állapítják meg, hogy az ajánlóívekre a választók aláírása mellé fel kell ragasztani szavazójegyüknek meghatározott szelvényét, a múltban erős és jogos bírálatok hangzottak el. A múltban szerzett tapasztalatok beigazolták, hogy ez a rendszer nem vált be, különböző visszaélésekre adhatott alkalmat és így feltétlenül szükséges más megoldásról gondoskodni. Ez a szükségszerűség indított arra, hogy a kérdéses rendszer helyébe a törvényjavaslat 209. §-ának (2) bekezdésében lefektetett és az országgyűlési képviselőválasztásokra megállapított rendszerrel azonos rendszert vezessük be. A 210. §-hoz. A 210. §. (1) bekezdésében felvett rendelkezések lényegileg azonosak az 1925 : XXVI, t f-ç. 183. §-ában foglalt rendelkezéssel.
