Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
100 315. szám. Mindezeket figyelembevéve, az a meggyőződésünk, hogy az egyéni és lajströmos mandátumok közötti számaránynak 135—-125-ben való megállapításánál helyes mértéket választottunk. A 2. §-hoz. Az egyéni választókerületek alakítására vonatkozólag a főszabály az, hogy egyéni választókerületek a vármegyék területén lesznek. Az egyéni kerületi beosztást a thj. városok területére kiterjeszteni általában nem volna helyes azért, mert ott már 1925 óta az arányos képviseleti választási rendszer van életbeléptetve. Ezt a rendszert tehát továbbra is fenntartjuk. A törvényjavaslat szerint ugyanis — a jelenlegi állapotnak megfelelően — a thj. városok területén csak kivételesen lesz egyéni kerületi választás, azokban a thj. városokban, amelyek jelenleg is csak egy képviselőt választanak, tehát Baja, Sopron és Székesfehérvár thj. városokban. Ebben a három törvényhatósági jogú városban ugyanis a választók száma aránylag olyan kevés, hogy ezek részére nem lehet 2—2 képviselői helyet juttatni, ezekben tehát arányos képviseleti rendszer szerinti választást tartani nem lehet. A 3. §-hoz. Ez a §. a lajstromos választókerületek alakítására vonatkozó szabályokat állapítja meg. Idevonatkozólag a főszabály az, hogy minden törvényhatóság, tehát úgy a vármegyei, mint a városi törvényhatóságok külön-külön önállóan, egymagukban alkotnak egy-egy lajstromos választókerületet. Ettől a főszabálytól eltérően a törvényjavaslat három kivételt állapít meg. Az első kivétel Pest-Pilis-SoltKiskún vármegye, amelynek oly nagy a területe és oly nagy a választóinak a száma, hogy a többi törvényhatóságokhoz viszonyítva nagyon aránytalan volna, hogy ha az egész vármegyét egy lajstromos kerületnek hagynók meg. A Budapest székesfőváros környékén fekvő megyei városok és községek jelenleg is külön választókerületet alkotnak, ettől ezután sem volna indokolt eltérni. Ezenfelül a vármegye területét még két kerületre, észak- és délpestmegyei kerületre osztja a javaslat. Ugyanezek a szempontok vezettek a másik nagy törvényhatóságnál, Budapest székesfővárosnál is, amikor ennek területét, úgy amint az jelenleg is van, több lajstromos kerületre osztjuk. A harmadik kivételt a 2. §-ban említett, kevés számú választókkal rendelkező három thj. város miatt kellett tenni. Ezekkel kapcsolatban önként kínálkozik az a megoldás, hogy ezek a thj. városok a környező vármegyékkel, vagyis BácsBodrog, Eejér, illetőleg Sopron vármegyékkel együtt alkossanak egy-eg^ lajstromos kerületet. A 4. §-hoz. Azt, hogy miért alkalmazunk a választásnál kétféle választói jogot, nevezetesen országgyűlési és törvényhatósági választójogot, az indokolás általános részében már kifejtettük. Szólanunk kell most a kétféle választójog területi alkalmazásának a szabályairól, amelyeket ez a §. állapít meg. Az egyéni választókerületekre vonatkozólag kivétel nélkül az a szabály, hogy ezekben a kerületekben a képviselőket mindenütt azok választják, akiknek országgyűlési képviselőválasztójoguk van. A lajstromos kerületekben a kétféle választójog alkalmazására nézve a következő szabályok az irányadók. A vármegyék területén alakított lajstromos kerületekben — kivéve a budapestkörnyéki kerületet — a lajstromos választásban csak a törvényhatósági választók vesznek részt. Azokban, a jelenleg is lajstromosan választó vidéki thj. városokban, amelyekre az egyéni választókerületi beosztás nem terjed ki, tehát Debrecen, Győr,
