Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
315. szám. 93 olyan egyén felszólalása van tervbe véve, aki nem tartozik a felszólalásra jogosult személyeknek a legmesszebbmenő lehetőség alapján maghatározott köréhez, a képviselőjelölt megbízottjaként való bejelentés törvényes alapot ad a felszólalásra ; természetes azonban az, hogy a bejelentés alapján a képviselőjelölt a javaslat rendelkezései értelmében felelőssé válik a bejelentett személy cselekményeiért. Végül a rendelkezéseknek ebben a csoportjában meg kell emlékeznünk arról, hogy az izgató, lázító nyilatkozatok megállapíthatása végett előírja a törvényjavaslat, hogy a pártgyűlésekről gyorsírói feljegyzések alapján az egyes felszólalásokat egész terjedelmükben híven feltüntető jegyzőkönyvet kell készíteni. * * * Miután a fentiekben részletesen ismertettük a törvényjavaslat tengelyében álló titkos szavazás problémájára és az azzal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó érveinket, a törvényjavaslat általános ismertetésével kapcsolatban még csupán három kérdésről kell megemlékeznünk és pedig : a választók névjegyzékének az elkészítésénél javaslatba hozott új rendszerről, a választások feletti bíráskodás kérdéséről és végül a törvényjavaslatba felvett megtorló rendelkezésekről. * A törvényjavaslat bizonyos vonatkozásban megváltoztatja a névjegyzék készítésének az 1925 : XXVI. törvénycikkben lefektetett rendszerét. Nevezetesen : míg az 1925 : XXVI. törvénycikk úgy rendelkezik, hogy a választók névjegyzékét ötévenkint mindig teljesen újra kell összeállítani, a javaslat elgondolása szerint az csak egy ízben — a törvény hatályba lépése után — történnék meg, azontúl már csak mindig a legutolsó érvényes névjegyzék alapulvételéve] és annak kiigazítása útján lenne a névjegyzék évenkint elkészítve. Amikor a névjegyzékkészítés jelenlegi rendszerének ilyen értelemben való megváltoztatása mellett határoztunk, egyedül az a cél vezetett, hogy a névjegyzék készítését minél egyszerűbbé, a gyakorlatiasság követelményeinek megfelelőbbé és nem utolsó sorban olcsóbbá is tegyük. Természetesen nem tévesztettük szem elől azt a nem kevésbbé fontos követelményt sem, hogy az egyszerűsítés nem mehet a megbízhatóság rovására. A törvényjavaslatban lefektetett rendszer közelebbi ismertetését a részletes indokolásban adjuk ; e helyütt csak röviden reá kívánunk mutatni a jelenlegi rendszer néhány kétségtelen visszásságára és hátrányára. Ilyenként jelentkezik mindjárt az, hogy a névjegyzékek ötévenkinti teljesen új összeállítása a közönségre azt a felesleges és mivel sem indokolható terhet rója, hogy egyszer már igazolt választó jogosultságát — a már igazolt összes jogcímeket —• ötévenkint mindig újra kell igazolnia. Kénytelen a választó összes arra vonatkozó okmányait őrizni és készenlétben tartani ; az pedig, aki vélelem alapján (a javaslat 24. §. (2) bek.), vagy kisegítő jogcímen (írni-olvasni tudás, stb.) nyert választójogosultságot, kénytelen esetleg magát újabb és újabb igazolásnak alávetni és állandóan ott lebeg feje felett az a lehetőség is, hogy a már egyszer igazolt választójogosultságát egy következő alkalommal nem ismerik el. Ha mindezekhez még hozzávesszük azt is, hogy a már igazolt és nem változott választói jogcímek igazolásának ez az ötévenkint visszatérő kötelezettsége nem is egyeztethető össze a már egyszer megszerzett jogosultság lehető tiszteletbentartásának jogi követelményével, — úgy véljük, a jelenlegi rendszernek a közönség szempontjából való hátrányait és visszásságait eléggé meggyőzően kimutattuk.
