Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-272

78 272. szám. hozott határozattal kívánhatja, hogy a vitás kérdés a két Ház együttes ülésében döntessék el Az együttes ülés ugyancsak vita nélkül titkos szavazással dönt abban a kérdésben, hogy a törvényjavaslat tekintetében a képviselőháznak vagy pedig a felsőháznak álláspontját emeli-e az országgyűlés határozatává. Megjegyzendő, hogy az 1926 : XXII. t.-c. 31. §-ának többi bekezdése érintetlen s így továbbra is hatályban marad. Ehhez képest megmarad az a rendelkezés, hogy az országgyűlés mindkét Háza a másik által hozzá küldött törvényjavaslat tárgyában a javaslat hozzáérkezésétől számított hat hónapon belül köteles határozatot hozni. Megmarad az az intézkedés is, mely szerint ha az országgyűlés egyik Háza a másik Ház által elfogadott törvényjavaslatot elveti vagy olyan változtatással küldi vissza a másik Házhoz, amelyet a másik Ház nem fogad el, az ellentét kiegyenlítését együttes ülésben kísérlik meg a két Háznak azok a bizottságai, amelyek a törvényjavaslat tárgyalását előkészítették. Az említett bizottságok együttes ülésükből jelentést szerkesztenek a két Ház ellentétéről és annak megoldására javaslatot tesznek. E javaslatot a Házak különkülön tárgyalják. Ha az országgyűlés egyik Háza a másik Ház által elfogadott törvényjavaslatot változtatással küldi vissza a másik Házhoz, a másik Ház akkor is csak a kifogásolt vagy el nem fogadott rendelkezéseket tárgyalja, ha időközben új ülésszak kezdődött. Végül hatályban marad az a határozmány is, hogy a felsőház a törvényjavaslat hozzá érkezésétől számított egy hónapon belül köteles határozni a költségvetési és minden olyan felhatalmazási törvényjavaslat tárgyában, amely a közterhek viseléséről és az állami kiadások fedezéséről az egész évre vagy az év egy részére rendelkezik és a pénzügyi felhatalmazáson kívül más rendelkezést nem tartalmaz. Ha az egyeztető eljárás ily törvényjavaslat tekintetében nem vezet eredményre, vagy ha a felsőház az említett egy hónapi határidőt nem tartja meg, a képviselőház a törvényjavaslatot az általa megállapított szövegben a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti. Önként értetődik, hogy ez a kivételes eljárás csakis a szorosan vett appropriációs és indemnitási felhatalmazási törvényjavaslatokra vonatkozik. A költségvetésre vonatkozó ezen határozmányok azonban helyes értelmezés mellett nem szüntetik meg a felsőháznak azt a jogát, hogy a költségvetést tartalmazó törvényjavaslatot éppúgy, mint minden törvényjavaslatot tárgyalja — azt elfogadja vagy elvesse, — csupán a költségvetés részleteire nézve nem tehet módosításokat. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat többi szakasza alkotmányjogi szempontból bár kisebb jelentőségű, de azért szintén fontos határozmány okát tartalmaz. Ezek a rendelkezések a többször említett paritásnak, tehát a törvényjavaslat alapgondolatának továbbvezetését jelentik a két Ház közötti viszonylat egyéb tereire, nevezetesen a felsőház és a képviselőház hivatalnokaival, altisztjeivel, egyéb személyzetével szemben való adminisztratív intézkedési jogkör területére. Ki van ugyanis mondva, hogy bár a két Ház alkalmazottai egységes létszámba foglalandók, a felsőház szolgálatára rendelt állások mégis elkülönítve kezeltessenek s a felsőházi állásokra való kinevezés s a kinevezettekre nézve a szolgálati beosztás, elbocsátás, nyugdíjazás és fegyelmi joghatóság a felsőház elnökét illeti. Ennek következtében az együttes bizottság megállapítása szerint a felsőház hivatalnoki, altiszti és egyéb személyzete e törvény életbeléptetése után úgy a költségvetési jog, mint a közszolgálati jogi rendelkezések szempontjából valójában különálló státust fog alkotni, következésképpen a 3. §. első bekezdésének az egységes létszámbafoglalás kötelezettségét kimondó rendelkezése gyakorlatilag legfeljebb a két Ház autonom hatáskörben hozott határozatainak költségvetés-