Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-270

270. szám. 71 továbbá a bélyeges nyomtatvány használata akkor sem, ha az ügyvéd nem ebbeli minőségében, hanem pl. az 1911 :

1, t.-c. (Pp.) 95. §-a alapján mint közeli hozzátartozó vagy mint pertárs jár el, vagy ha az ügyvéd nem az ügyféltől kapott meghatalmazás alapján, hanem a meghatalmazott ügyvéd helyetteseként, vagy a törvény vagy hatósági intézkedés alapján jár el valakinek a képviseletében, pl, mint törvényes képviselő vagy mint a szegény jogos fél részére kirendelt pártfogó ügyvéd. Az 1. §. az egységes szabályozás érdekében a bélyeges nyomtatvány használatát kötelezővé teszi a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazásról kiállított hiteles kiadványoknál is, ezzel szemben azonban magát a közokiratot mentesíti a meghatalmazási illetékkötelezettség alól, ami ebben a vonatkozásban a meghatalmazás! illeték csökkentését jelenti. A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis a közokiratba foglalt meghatalmazáson a szabályszerű meghatalmazási illetéket, a hiteles kiadványon pedig az okirat második és többi példányaira irányadó illetéket kell leróni (illetéki díjjegyzék 65. tétel, 5.100/1931. M. E. sz. rendelet 3. §.). Szintén az egységes szabályozás érdekében teszi kötelezővé az 1. §. a bélyeges nyomtatvány használatát a külföldön kiállított meghatalmazásoknál is, gyakorlati szempontokból azonban ilyenkor nem magát a meghatalmazást, hanem csak annak egyszerű másolatát, illetőleg hiteles magyar fordítását kell bélyeges nyomtatványon bemutatni, mert külföldön nem állhat mindenütt rendelkezésre a megfelelő bélyeges nyomtatvány és így az eredeti meghatalmazásnál a bélyeges nyomtatvány használatának megkövetelése méltánytalan volna. Az 1. §. első bekezdésének abban a rendelkezésében, amely a fennálló jogszabályok szerint járó illeték összegének megfelelő bélyeges nyomtatvány használatát teszi kötelezővé, az állandó összegű illeték mellett (5.100/1931. M. E. sz. rendelet 7. §-ának a) és c) pontja) a százalékos illeték legkisebb összegére (id. rendelet 7. §-ának b) pontja) is utalni kellett, mert különben a százalékos illeték alá eső meghatalmazásokra a bélyeges nyomtatvány használatának kötelezettsége nem terjedne ki. Az összegszerűség szempontjából azonban ennek a szövegezésnek nincsen jelentősége, mert a százalékos illeték legkisebb összege az állandó összegű illetéktételeknek megfelelően van megállapítva. Az 1. §. első bekezdésének meg nem felelő ügyvédi meghatalmazás — a §. második bekezdése szerint — csupán azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt a meghatalmazást igazoltnak tekinteni nem lehet és ilyenkor az e tekintetben irányadó jogszabályok szerint (tehát pl. a Pp. 110. §-ának megfelelően) kell eljárni, amiből okszerűen következik az is, hogy a bélyeges nyomtatvány használatának elmulasztása nem érinti az egyébként érvényesen adott meghatalmazás magánjogi hatályát sem. De ha a bíróság vagy más hatóság a meghatalmazás igazolásának hiánya miatt az ilyenkor irányadó jogszabályok szerint jár el, akkor indokolatlan és méltánytalan volna a nem bélyeges nyomtatványon kiállított meghatalmazás illetékének esetleges hiánya miatt hivatalos leletet felvenni, ezt tehát a §. utolsó mondata kizárja. Ez a szabály azonban természetesen nem terjed ki arra az esetre, ha a bíróság vagy más hatóság a törvény ellenére tévedésből esetleg mégis igazoltnak tekinti a nem bélyeges nyomtatványon kiállított meghatalmazást, mert a §. szövegezése világosan kifejezésre juttatja, hogy hivatalos lelet felvételének csak akkor nincsen helye, ha a bíróság vagy más hatóság valóban alkalmazza a meghatalmazás igazolásának hiányában irányadó jogszabályokat. Arra az esetre, ha a bíróság vagy más hatóság előtt folyamatban levő eljárás tárgya vagy annak értéke az eljárás folyamán megváltozik, a javaslat külön rendelkezéseket nem tartalmaz, mert enélkül is kétségtelen, hogy ha ilyenkor a vál-