Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-300
288 300. szám. jogszerű feltételei hiányában járulékot fizettek, mert a biztosítási kötelezett ség bizonyos szolgálati jogviszonyoknak a következménye, amelyet egyéb egyoldalú tények nem helyettesíthetnek. Viszont azok, akik a munkavállalói járulékot biztosítási kötelezettség hiányában tartozatlanul rótták le, kárt nem szenvednek, mert a befizetett járulékokat az Intézet részükre levonás nélkül visszatéríti. A (6) bekezdés rendelkezését egyrészt indokolja, hogy a járulékok lerovásának gyakorlati szempontok figyelembevételével való részletes szabályozása meghaladja a törvény kereteit, másrészt pedig a rendeletbe foglalt szabályok a gyakorlati élet változó kívánalmainak megfelelően bármikor könnyen módosíthatók. A járuléklerovási rendszer tekintetében egyébként utalok az (i) bekezdéssel kapcsolatban elmondottakra. A (7) bekezdésben foglalt rendelkezések a kötelező biztosítás természetéből folynak. A 18. §-hoz. Ez a §. a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása költségeiből a munkaadókat terhelő rész mértékét, valamint kivetésének és behajtásának módját állapítja meg. Az egyszerű és olcsó ügyvitel elvéhez ragaszkodva, valamint a mezőgazdasági üzemek nagy számát tekintve, a munkaadókat terhelő hozzájárulás célszerű és méltányos megállapítására a földadó progresszív pótlékolása látszott a legmegfelelőbbnek, mert a földadókivetés- és nyilvántartásban megfelelő segédeszköz áll rendelkezésre. Az Intézet ezáltal mentesül az üzemtulajdonosok nyilvántartásától és azok folyószámlájának vezetésétől, ami pedig jelentős ügyviteli költséggel terhelné az öregségi biztosítási ágazatot. Az (1) bekezdés értelmében a 100 koronát meg nem haladó kataszteri tisztajövedelemmel nyilvántartott ingatlanok a hozzájárulás alól mentesülnek. Itt az a szempont vezetett, hogy az így mentesített üzemben általában csak maga a tulajdonos és biztosítási kötelezettség alá nem eső segítő családtagjai dolgoznak s így nem volna méltányos ezeknek az üzemeknek a megterhelése. A munkaadói hozzájárulásra kötelezett birtokcsoportok területére és kataszteri tisztajövedelmi adataira nézve egyébként a pénzügyminisztérium által 1937. évi április havában kiadott »Adóstatisztika« VI. füzete 42. oldalán foglalt adatok nyújtanak bővebb tájékoztatást. Az a rendelkezés, amely a 150 koronánál nagyobb kataszteri tisztajövedelemmel nyilvántartott ingatlanok tulajdonosaira magasabb megterhelést hárít, ugyanabból a gondolatból sarjadt, mint amely a 10Ö koronás kataszteri tiszt aj övedelmú ingatlanok birtokosait (haszonélvezőit) mentesítette a hozzájárulás alól. A 10 koronás kataszteri tisztajövedelmű ingatlant ugyanis nagyjában egy kat. holdnak tekinthetjük, a 150 korona kataszteri tisztajövedelmű birtok tehát kb. tizenöt holdnak felel meg. Már pedig átlagosan a tizenöt kat. holdas kisbirtok az, ahol a családtagokon felül bérmunkások is jelentősebb mértékben nyernek foglalkoztatást. Méltányos tehát, hogy a 100—150 koronáig terjedő kataszteri tisztajövedelmű birtok tulajdonosát (haszonélvezőjét) kisebb mértékben terheljük meg. A földadópótlékolásnak a javaslatban szereplő kulcsát a végrehajtott biztosítástechnikai számítások eredményének a földadó nyilvántartás adatszolgáltatásával való összevetése alakította ki. A bekezdés utolsó mondatában foglalt rendelkezések a biztosítás szolgáltatásainak folyósításához szükséges költségfedezetet hivatottak biztosítani, illetőleg állandósítani. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés a gyakorlati szempontokat érvényesíti. A (3) bekezdés első mondatában foglalt rendelkezés is annak az elvnek a
