Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-261
16 261. szám. felügyelet segédeszközének tekinthetők, már csak azért is, mert csupán korlátolt mértékben foganatosíthatók. Ezek után úgy vélem, már csak az a kérdés merülhet fel a tervezett szabályozással kapcsolatban, hogy nem jelenti-e az az önkormányzati jogkör csorbítását. Erre a kérdésre határozott nem a feleletem. A törvényjavaslatban lefektetett szabályozás csak a vagyonkezelés alakiságaiban tesz változtatást, a vagyon felett való rendelkezés továbbra is megmarad az önkormányzati jogkörben. Már pedig az önkormányzati jogkör lényege, igazi tartalma, a vagyon és pénzek feletti szabad rendelkezésben van. A tervezett változtatás bevezetése következtében az önkormányzatnak a számadások megvizsgálása és jóváhagyása tekintetében fennálló jogköre tartalmasabbá fog válni, mert az a szervezet, amely a vagyonkezelés ellenőrzésére és a közvetlen számvitelre van hivatva, ezt a munkáját nagyobb szakértelemmel és szabatosabban fogja teljesíteni és a számadások megvizsgálására hivatott önkormányzati szerveknek minden tekintettől függetlenül megszerkesztett, hű képet fog adni a gazdálkodásról és vagyonkezelésről. Egyébként itt reá kívánok mutatni arra is, hogy voltaképpen nem egy új — az önkormányzati igazgatásban teljesen ismeretlen — rendszer bevezetéséről van szó, hanem egy már jónak bizonyult szervezeti és rendszerbeli változtatásnak — értem alatta a vármegyéknél tett változtatást — a városi önkormányzatokban való bevezetéséről. Végül még azt kívánom megemlíteni, — amire egyébként a részletes indokolásban bővebben is kitérek — hogy az új szabályozás a törvényjavaslat 4. §-ában foglalt rendelkezésből kifolyólag az államkincstárnak különösebb megterhelést nem fog jelenteni és a városokra sem fog a jelenleginél nagyobb terheket róni. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az (i) bekezdés a törvény alapvető rendelkezését tartalmazza. Ezidő szerint a városok számvevőségi teendőit ellátó tisztviselők önkormányzati alkalmazottak és jogállásra nézve egyedül csak alkalmazásuk módja tekintetében van alapvető különbség köztük és a városi önkormányzatok egyéb tisztviselői között : az, hogy őket az 1929 : XXX. t.-c. 68. §-ának (i) bekezdése értelmében a főispán nevezi ki. Ezt a jogállapotot változtatja meg az (i) bekezdésbe foglalt rendelkezés. A (2) bekezdésnek az a rendelkezése, mely szerint a városi számvevőségi tisztviselők »kinevezésére, elméleti és gyakorlati képesítésére, szolgálati viszonyaira, felelősségére és szolgálati kötelességeire a vármegyei számvevőségi tisztviselőkre vonatkozó jogszabályok irányadók«, — a legtermészetesebb megoldásként kínálkozott. A vármegyei számvevőségi tisztviselők alkalmazása, szolgálati viszonya és felelőssége tekintetében ma az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. V. 1./ pontja alapján kiadott 160.224/1924. B. M. számú rendelet az irányadó jogszabály. Az idézett rendelet 20. §-ának (2) bekezdése szerint : »A vármegyei számvevőségi tisztviselők alkalmazására, szolgálati viszonyaira és felelősségére vonatkozóan az állami tisztviselőkre érvényben álló törvények és szabályok irányadók. Azonban mind személyi, mind fegyelmi szempontból, úgyszintén tennivalóik ellátása tekintetében a belügyminiszter rendelkezése alá tartoznak.« A jövőben tehát a városi számvevőségi tisztviselőket a belügyminiszter fogja
