Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-294
244 294. szám. vei nem mondható fel. Hat hónappal az egyezmény lejárta előtt a szerződő kormányok döntenek afelett, hogy az egyezményt megfosszabbitják-e és ha igen, mennyi időre. Ha ebben a kérdésben egyhangú állásfoglalást nem lehetne elérni, úgy az egyezményt fenntartani kívánó kormányok jogosultak azt egymás között hatályban tartani. Az egyezményt csak a következő esetekben lehet felmondani : a) ha valamely kormány háborúba keveredik és a tanács a háború tartamára ily irányú kérelme dacára nem menti fel az egyezményben vállalt kötelezettségei alól, b) ha valamely beviteli ország területén cukorhiány áll elő, vagy természetellenesen magas világpiaci cukorárak jelentkeznek és a tanács ennek az állapotnak az orvoslását megtagadja, c) ha valamely ország akciója folytán a szabadpiacon olyan változás állna be, amely valamely kiviteli ország eladási lehetőségét lényegesen rontaná és a tanács, vagy ennek elutasító határozata esetén az egyezmény értelmében létesített döntőbíróság megállapítaná, hogy a fenti körülményt panaszló ország panasza jogosult. A fentiekben felsorolt esetekben a tanácsnak 60 nap alatt döntenie kell és döntést csak háromnegyed szótöbbséggel hozhat. Ha a fenti pontok alapján bármely kormány az egyezménytől visszalépne, úgy az összes többi kormánynak is joga van 3 hónapon belül az egyezményt felmondani. Az egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a szükséges átmeneti intézkedést tartalmazza. Ezek közül a jegyzőkönyv 4. pontjában foglaltak arra az esetre intézkednek, ha valamely szerződő kormány alkotmányos okokból a szükséges országgyűlésihozzájárulást a megerősítés céljára 1937. évi szeptember hó 1.-ig nem tudná megszerezni. Ebben az esetben a megerősítés pótlásaként a jegyzőkönyv említett pontja szerint a szerződő kormányok ideiglenesen elfogadják az illető kormány olyértelmű nyilatkozatát, hogy az egyezmény intézkedéseit 1937. évi szeptember hó 1.-től kezdve magára nézve kötelezőnek tekinti és annak megerősítéséről a legrövidebb időn belül gondoskodni kíván. Ha azonban 1938. évi január hó első napjáig az ilyen nyilatkozatot tett kormány a szerződést nem erősítené meg, úgy a szerződő kormányok döntenek afelől, hogy az egyezményt hatályban fenntartják-e. Tekintettel arra, hogy az egyezmény aláírása után rendelkezésre állott rövid idő nem volt elégséges arra, hogy a magyar kormány az egyezményt még 1937. évi szeptember elseje előtt a megerősítéshez szükséges hozzájárulás végett az országgyűlés elé terjeszthesse, a magyar kormány is az egyezményhez csatolt jegyzőkönyv 4. pontjában foglalt nyilatkozatot közölte az angol kormánnyal. A törvényjavaslat egyes szakaszainak az indokait az alábbiakban van szerencsém ismertetni : Az 1. szakasz, minthogy abban törvényhozás tárgyaira vonatkozó egyezményről van szó, az egyezménynek az ország törvényei közé való iktatását rendeli el. A 2. szakasz a szokásos alakban az egyezmény eredeti angol szövegét és hivatalos magyar fordítását közli. A 3. szakasz az egyezmény életbelépésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza oly módon, hogy az egyezményt becikkelyező törvénynek az életbelépése egybeessék az egyezmény, az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvet illetőleg pedig ez utóbbi hatálybalépésének az időpontjával. Budapest, 1937. évi december hó 30. napján. Dr. FaMnyi Tihamér s. k., m. kir. pénzügyminiszter.
