Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-294
242 294. szánig területe lényegesen nagyobb volt, mint amennyi alap kiviteli kvótájának megfelelt és ennek a nagy területnek az azonnali visszafejlesztésére nem vállalkozhatott. Ezeknek a többletkvótáknak az ellentéteképpen azonban Csehszlovákia vállalta, hogy cukorrépa vetésterületét fokozatosan megfelelően csökkenti. A magyar kiviteli kvóta úgy van megállapítva, hogy amennyiben a világpiaci cukorárak az egyezmény tartama alatt nem csökkennek és a belső cukorfogyasztás is állandó marad, normális répaterméseket véve számításba, a vetésterület nemcsak fenntartható, de szerény keretek között esetleg növelhető is lesz. Az egyezmény tehát Magyarország szempontjából ebben a részében is kedvező. Az ötödik fejezet az egyezményben résztvevő államok által tartható cukorkészletekről rendelkezik. A készletkérdés a cukor világpiaci helyzete szempontjából rendkívül fontos, mert az árat a kiviteli kvótákon kívül lényegesen befolyásolja az is, hogy a világ összes cukorkészlete, tehát el nem adott cukormennyiségei arányban vannak-e a forgalommal. Magyarország a tartható készlet szempontjából is különleges elbánásban részesült, amennyiben az általa tartható készlet legnagyobb mennyisége 5%-kal magasabb, mint az egyezményben résztvevő többi európai állam által tartható készlet. A készletekkel kapcsolatban az egyezmény keretében gondoskodni kellett arról is, hogy necsak túlnagy készletek ne legyenek, de egy esetleges hirtelen kereslet ellensúlyozására szükséges legkisebb készletek is rendelkezésre álljanak. Erre annál is inkább szükség volt, mert a cukorkiviteli országok az egyezményt természetszerűleg csak azzal a feltétellel írhatták alá, hogy az egyezmény olyan szerkezetű legyen, amely kizárja a világpiaci cukorárnak indokolatlan emelkedését. Egy ilyen indokolatlanul nagy emelkedés ugyanis a beviteli országokban erős cukordrágulást és így a fogyasztók érdekeinek a veszélyeztetését jelentené. Ezért a nádcukrot termelő országok kötelezettséget vállaltak, hogy kiviteli kvótájuk legalább 10%-át mindig készletben fogják tartani. Az egyezmény hatodik fejezete az egyezmény igazgatásához szükséges szervek felállításáról gondoskodik. Két szervet állít fel, még pedig a Nemzetközi Cukortanácsot, amely az összes szerződő kormányok képviselőiből alakítandó és a Végrehajtó Bizottságot, amely 9 tagból áll. A Nemzetközi Cukortanács végzi az egyezmény általános igazgatását és dönt minden fontos kérdésben. A Végrehajtó Bizottság azokban a jogkörökben jár el, amelyet a Tanács ráruház. Egyes jogköröket a Tanács nem ruházhat át a Végrehajtó Bizottságra, ezek azok a jogkörök, amelyek a kiviteli kvóták emelésével vagy csökkentésével függnek össze, továbbá, amelyek körén belül az egyezményt alá nem írt kormányok utólagos csatlakozásának elfogadásáról, az egyezménynek valamely állam által történt megsértéséről, végül valamely államnak az egyezmény felmondására alapot adó kéréséről kell dönteni. A cukortanácsban az egyes államok részére kiviteli kvótájukkal, illetve össztermelésükkel arányos szavazati jog van biztosítva. A szavazati jogok a cukortanácsban úgy vannak elosztva, hogy a kiviteli országok együtt 55 szavazattal, a beviteli országok pedig együtt 45 szavazattal rendelkeznek. Erre a beosztásra azért volt szükség, mert egyrészt a kiviteli országok számszerűen lényegesen többen vannak, másrészt, mert különben a beviteli országok, amelyeknek az egyezményhez kisebb érdekük fűződik, mint a kiviteli országoknak, túlsúlyba jutnának különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a beviteli országok között szereplő Nagybritannia és Amerikai Egyesült Államok a kiviteli országok némelyikével olyan szoros politikai és gazdasági viszonyban vannak, hogy azok szavazatát befolyásolni tudják. Magyarországnak a cukortanácsban egy szavazati jog van biztosítva. Ez
