Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-294

240 294. szám. A szerződő kormányok jóakaratú elbírálásban fognak részesíteni minden olyan javaslatot, amelynek célja a cukor aránytalan magas állami terheinek a csökkentése ; az elősegítése minden olyan törekvésnek, amely akár nemzeti, akár nemzetközi téren a cukorfogyasztás növelését célozza olyan országokban, ahol ez a fogyasztás túl alacsony ; a cukorpótló szerekkel űzött visszaélések megakadályozása ; a cukor új felhasználási lehetőségeinek megteremtése. A fenti általános megállapodások végrehajtása céljából a cukortanácsnak kötelességévé tétetett, hogy tegye tanulmány tárgyává az egyes államokban a cukorgyártásnak adott állami támogatást, különös tekintettel a mezőgazdasági termelésre abból a célból, hogy a fent ismertetett általános megállapodások megvalósítása elősegítésére megfelelő javaslatokat tehessen, továbbá vizsgálja meg a cukor előállítására általában adott jutalmaknak a világpiacra gyakorolt hatását, vizsgálja meg azonkívül nem lenne-e lehetséges a fehér cukrot kivivő országok között olyan külön megállapodások létesítését elősegíteni, amelyek egymás nemzeti piacainak a tiszteletben tartását célozzák, gyűjtsön adatokat a vázolt általános megállapodásokkal kapcsolatos összes kérdésekre vonatkozólag, végül tevékenysége erdeményeit terjessze az egyes kormányok elé tanulmányozás végett. A szerződő kormányok kötelezettséget vállaltak, hogy a tanácsot és a végrehajtó bizottságot ellátják mindazokkal a statisztikai adatokkal és felvilágosításokkal, amelyek rendelkezésükre állanak és teljesítik az említett testületnek a cukoregyezmény keretein belül előterjesztett minden indokolt kérését. A második fejezetben vállalt általános megállapodások azt célozzák, hogy minden lehető elkövettessék a világ cukorfogyasztásának emelésére anélkül, hogy az egyes államok belső intézkedési jogát bármely irányban kifejezetten korlátozná. Ezek az általános megállapodások magyar szempontból is nemcsak elfogadhatók, de kívánatosak, mert egyrészt olyan célokra irányulnak, amelyek a magyar cukorpolitikának is mindig céljai voltak, másrészt semmi olyan kötöttséget nem tártai* máznak, amely a magyar cukorpoJitikának teljesen az ország érdekeinek megfelelő irányítását gátolnák. A harmadik fejezet azoknak az államoknak kötelezettségeit tárgyalja, amelyeknek a szabadpiacra nincs kivitelük. Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések azt célozzák, hogy a szabadpiac állaga, vagyis az a cukormennyiség, amelyet ma a kivitelre dolgozó államok tényleg el tudnak adni, az egyezmény tartama alatt a fogyasztás változásainak arányain túlmenőleg ne csökkenjen, sőt annak kedvező alakulása esetén arányosan emelkedjék. így különösen az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia kormányai kötelezettséget vállaltak arra, hogy területük fogyasztásának azt az aránylagos részét, amelyet jelenleg is a szabadpiacra kivivő államok látnak el, ezentúl is azok részére fogják fenntartani. A negyedik fejezet a szabadpiacra kivihető cukormennyiségeket határozza meg, még pedig oly módon, hogy minden az egyezményben résztvevő kivitelre termelő ország részére megállapítja nyerscukor értékben és tonnákban kifejezve azt az alapkvótát, amelyet a termelő ország egy év alatt kivinni jogosult. A Magyarország részére megállapított kiviteli kvóta évi 40.000 tonna. A megállapított alapkiviteli kvóták két irányban szenvedhetnek módosítást, még pedig vagy csökkenthetők az egyezmény első két éve alatt legfeljebb 5 %-kal abban az esetben, ha a fogyasztás alakulása következtében nyilvánvalóvá válna, hogy az egyezményben megállapított és tényleg kihasználásra kerülő kiviteli jogosultság a várható keresletet meghaladja és így túlkínálat veszélye forog fenn, vagy emelhetők az egyezmény egész tartama alatt, abban az esetben, ha a szükséglet növekedése következtében a megállapított és előreláthatólag tényleg kihasználásra kerülő kiviteli jogosultságok a keresletet nem fedeznék és ennek kö-