Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-282
282. szám. 163 fokozná, hogy az üzem gazdaságossága erősen veszélyeztetve lenne, emellett tekintettel arra, hogy a munkásoknak egész éven át való foglalkoztatása amúgy sem biztosítható, a munkásság helyzetét is súlyosbítaná. Ezért a mai súlyos gazdasági viszonyok között, éppen szociális okokból, le kell mondanunk egyelőre arról, hogy ennek az egyezménytervezetnek egyébként üdvös határozmányait fentemlített két palacküveggyárunknál érvényesítsük. 5. A fiatalkorúak munkanélküliségéről szóló ajánlás 47 pontból áll és a terjedelmes anyaggal hét fejezetre tagozva foglalkozik. Az első fejezet (1—15. pont) az iskolakötelezettség, a munkárabocsátás korhatára, valamint az általános- és szakoktatás kérdéseit tárgyalja és javasolja a kötelező iskolalátogatás befejezését jelentő legkisebb életkornak és a munkárabocsátás alsó korhatárának legalább 15 évben megállapítását, a 15—-18 éves életkorú munkanélkülieknek a teljes idejű oktatóintézet további látogatására kötelezését, illetőleg általános és szakirányú oktatást nyújtó kiegészítő tanfolyamok látogatására kötelezését, a 18—25 éves munkanélküliek részére pedig szakképzési központok létesítését. A második fejezet (16—-17. pont) a fiatalkorú munkanélküliek szabadidejének hasznosítását és társadalmi támogatásuk kérdéseit tárgyalja és javasolja üdülőközpontok, testnevelési központok, olvasótermek, segélyző központok és menházak létesítését. A harmadik fejezet (18. pont) a szakegyesületek és magánjellegű egyesületek közreműködését kívánja biztosítani, a negyedik fejezet (19—-34. pont) pedig a különleges munkaközpontok létesítésének kérdését tárgyalja, amely munkaközpontok főcélja nem a szakképzés, hanem a szokásostól eltérő munkafeltételek mellett való tényleges dolgoztatás lenne. Az ötödik fejezet (35. pont) a fiatalkorú munkanélküliek részére különleges közmunkák létesítését javasolja. A hatodik fejezet (36,-43. pont) a munkaközvetítés és a normális munkalehetőségek fokozásának kérdéseit tárgyalja és javasolja a hatósági munkaközvetítés szervezetében a serdülőkorúak részére külön szervek létesítését, pályaválasztási tanácsadó felállítását, az iskolaügyi hatóságokkal való szoros együttműködés és a 18-—-25. év közötti korú fiatalkorúaknál a szakmai átképzés támogatását. Végül a hetedik fejezet (44—47. pont) a fiatalkorúak munkanélküliségéről szóló statisztikai adatok gyűjtése tekintetében tartalmaz javaslatokat. E rövid ismertetésből is megállapítható, hogy az ajánlás pontjai közt számos olyan van, amelyeknek érvényesítésére Magyarországon belátható időn belül nem kerülhet sor. Ilyen pl. az ajánlásnak az a része, amely a 15—-18 éves munkanélküli serdülőkorúakat a teljes idejű oktatás további látogatására kívánja kötelezni (2. pont), továbbá, amely a különleges munkaközpontok létesítéséről szól (19. pont). Ezek közül az első rendelkezés nálunk anyagi okokon felül azért sem valósítható meg, mert e részben az érdekelt társadalmi rétegek is erős ellenállást tanúsítanának. Nálunk jelenleg csak a 12 éves életkorig való oktatás keresztülvitele van biztosítva és a 8 osztályú elemi iskola, amely a 14 éves életkorig tartó iskolalátogatási kötelezettséget vezetné be, ezidőszerint még általánosan nem valósítható meg. Ilyen körülmények között a 15 éven felüli korcsoportok iskolánkívüli szakoktatásának megszervezésére belátható időn belül gondolni sem lehet, már csak azért sem, mert ezek a serdülőkorúak, ha munka nélkül vannak is, a családon belül, mint komoly alkalmi munkaerő jelentkeznek, akiknek alkalmi keresetéről és a család munkájában közreműködéséről a család csak nehezen tudna lemondani. Ami a különleges munkaközpontokat illeti, az iskolaköteles kort meghaladó fiatalkorú munkások egyes táborokba összeterelése a mi viszonyaink között 21*
