Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-279
130 279. szám. Melléklet a 279. számít irományhoz* Indokolás „az 1935. évben Oenfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nőknek bármilyen bányában földalatti munkára alkalmazása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1935. évi XIX. egyetemes értekezletén egyezménytervezetet fogadott el a nők földalatti munkájának bármilyen bányában való eltiltása tárgyában. A kérdés kétségtelenül megérett a nemzetközi szabályozásra, mert a nők földalatti munkájának eltiltása a munkaügyi jogszabályoknak egyik legrégibb és legáltalánosabb tárgya. Ez a jogszabály egyes nagyobb bányaipari államokban már majdnem egy évszázad óta hatályban van. Valóban, a bányákban és különösen a mély bányákban végzett földalatti munka kifejezetten súlyos természetű munka. A nők alkalmazása erre a munkára már hosszú idő óta megbotránkoztatást keltő visszaélésnek minősül. Már akkor, amikor még nem is voltak munkásvédelmi törvények, a közvélemény nyomása alatt mozgalom indult meg annak megszüntetése érdekében, hogy nőket alkalmazzanak a nehéz földalatti munkára, különösen a teheremelésekre. Az 1842-ben Angliában elfogadott törvény, amely ezt a női munkát tiltja, egyike a nőkre vonatkozó legelső munkásvédelmi törvényeknek és első a felnőtt munkások védelmét szolgáló törvények között. Lassanként a többi európai állam is követte ezt a példát, így Ausztriában és Magyarországon az 1854. évi bányatörvény 200. §-ában biztosított és alább ismertetendő jog érvényesítésével tiltották meg a bányakapitányságok a nők földalatti munkáját, majd húsz évvel később 1874-ben Franciaország törvényhozása tiltotta meg a nők földalatti foglalkoztatását. Hasonló tilalmat állapítottak meg 1876-ban Luxemburgban és 1878-ban Németországban. A földalatti munkának női munkaerővel végzését annyira kiküszöbölendőnek tartották, hogy még azok az európai államok is, amelyek soha nem alkalmaztak nőket ilyen munkánál, törvénnyel szabályozták a kérdést. Mindazonáltal, bár mindinkább szűkülő körben, néhány keleti országban megmaradt a nők bányamunkára alkalmazásának szokása, ez a gyakorlat azonban az utóbbi években gyors ütemben visszafejlődik. Kétségtelen, hogy a technika fejlődése következtében a munkafeltételek már nem olyan kegyetlenek, mint azok,
