Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-278

124 278. szám. Melléklet a 278. számú irományhoz. Indokolás „a Budapesten, 1937. évi március hó 22. napján kelt magyar-brit légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Magyarország és Nagybritannia között régtől fogva igen élénk légiforgalom áll fenn. Az Imperial Airways Ltd. angol légiforgalmi társaság Magyarország területe felett már a múltban is repült, 1935. óta pedig napi járatokkal közvetlen összeköttetést tart fenn Budapest^—London között, melynek forgalma évről-évre emelkedik. Az angol sportrepülők nagy számban keresik fel hazánkat s az itt megforduló légituristák legnagyobb részét teszik ki. Annak, hogy az igen jelentős légiforgalom ellenére hazánk és Nagybritannia között ezideig légiforgalmi egyezmény nem volt, az az oka, hogy a repülések tekintetében a két állam egymás légi járóműveinek a lehető legnagyobb könnyítéseket léptette életbe. Ezeknek a könnyítéseknek ellenére kívánatosnak bizonyult a légiforgalom szétágazó kérdéseinek egyezménnyel való szabályozása. A közelmúltban létrejött egyezmény a Magyarország és Nagybritannia között jelentős légiforgalom további fejlődését kétségkívül elő fogja segíteni. Az egyezmény szövegét illetően előre kell bocsátani, hogy az egyezmény alapvető rendelkezései mindenben azonosak eddigi hasonló tárgyú egyezményeink rendelkezéseivel. A kisebb jelentőségű részletekben mutatkozó eltérések részben a két szerződő állam különleges viszonyaiban lelik magyarázatukat, részben az ezekben a kérdésekben újabban kialakult álláspont tette azok felvételét szükségessé. - Az 1. és 2. cikkeknek rendelkezései azonosak eddig kötött egyezményeink rendelkezéseivel. A 3. cikkben kívánatos volt a Magyarország és Nagybritannia között 1926. évi július hó 23-án kelt kereskedelmi és hajózási egyezményben (1927 : XVIII. t.-c.) foglalt kiváltságokat a légiforgalomra is kiterjesztem. E cikk kimerítően szabályozza még a fuvarozás oly eseteit, amelyek a saját légijáróművek számára maradnak fenntartva. A 4—19. cikkek rendelkezései mindenben megfelelnek eddig kötött egyezményeink hasonló rendelkezéseinek. A 20. cikk szerint a békés úton el nem intézhető vitás kérdéseket általában a Hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. Közös megegyezéssel azonban más bíróság is választható, ami módot nyújt arra, hogy eddigi egyezmé-