Felsőházi irományok, 1935. V. kötet • 210-254., III. sz.
Irományszámok - 1935-220
30 ââô. szám. A3. §. a költségvetési mérleget foglalja magában és felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy a költségvetésben megállapított kiadásoknak azt a részét, amelyet a törvényjavaslat 2. §-ában megjelölt jövedelmek és bevételek nem fedeznek, hitelműveletek útján fedezhesse. E felhatalmazásnak az appropriációs törvénybe való felvétele megfelel a régi gyakorlatnak. i A 4. §. a tulajdonképpen való felhatalmazást, az appropriációt tartalmazza. E szakasz szövegezése megfelel az 1936/37. évi költségvetésről szóló 1936 : XIX. t.-c. 4. §-ának. Az 5. §-ban a hitelátruházás tilalmának általánosságban való hangsúlyozása mellett fel vannak sorolva a költségvetésnek azok a címei és rovatai, amelyek között a hitelátruházási tilalom alól kivételnek lehet helye, A törvényjavaslat rendelkezése szerint azonban a hitelátruházásokat a költségvetésnek itt felsorolt rovatai között is csak a minisztertanács engedélyezheti, a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával. A hitelátruházási jognak ez a szabályozása, amely magában foglalja az 1897 : XX. t.-c. 15. §-án alapuló régebbi, valamint az 1924/25— 1931 /32. költségvetési években követett eljárás előnyeit, mindenben megfelel a pénzügyi bizottság részéről e tekintetben elfoglalt álláspontnak és az e téren az utóbbi években kifejlődött gyakorlatnak. A 6. §. az 1936/37. évi áUami költségvetésről szóló 1936 : XIX. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően ezúttal is kizárja annak lehetőségét, hogy a költségvetésben a kiadásokra megállapított összegek az 1937/38. költségvetési éven túl legyenek felhasználhatók. A 7. §.' á törvény életbeléptetése és végrehajtása iránt intézkedik. A törvényjavaslat indokolásához ezúttal is kimutatás van fűzve az állami ingatlanok elidegenítéséről. Az 1897 : XX. t.-c. 37. §-ának első bekezdése megkívánja ugyan az állami ingatlanok elidegenítéséhez a törvényhozás előzetes hozzájárulását, azonban az e téren követett gyakorlat lényegében megfelel a háború előtti időben követett gyakorlatnak ; a megtörtént elidegenítésekre vonatkozó szerződésekben a törvényhozás jóváhagyása rendszerint fenntartatott, ami a gazdasági forgalom biztonsága szempontjából igen helyes ; pusztán jogilag aggály enélkül sem forogna fenn, mert a törvényhozás a jóváhagyást külön szerződéses fenntartás hiányában is megtagadhatná. Kitűnik az előadottakból, hogy a költségvetési hiány az ennek a törvényjavaslatnak alapjául szolgáló költségvetésben nem volt ugyan eltüntethető, de a múlt évi költségvetéshez képest jelentékeny összeggel: 7*7 millió P-vel, vagyis 10*2%kal csökkent annak ellenére, hogy a bevezető részben említett okokból a kiadások emelkedtek. A hiánynak ez a csökkenése azt mutatja, hogy a kormány következetesen törekszik a hiánynak fokról-fokra való apasztására. Remélhető, hogy a jövő költségvetési évben előálló költségvetési hiány a hazai pénzpiac igénybevétele nélkül lesz fedezhető. El kell egyben ismerni, hogy a pénzügyminisztert a költségvetés összeállításánál — igen helyesen — a realitás követelményeinek szem előtt tartása vezette, miért is a pénzügyi bizottság javasolja a t. Felsőháznak, hogy az 1937/38. évi állami költségvetést becikkelyező törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni és az állami ingatlanok elidegenítéséről a törvényjavaslat indokolásához fűzött kimutatást tudomásul venni méltóztassék. A költségvetés tárgyalása során a képviselőház határozati javaslatot fogadott el, mely odairányul, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a szeszkérdés új szabályozásáról terjesszen a Ház elé törvényjavaslatot. A képviselőház ezt a határozati javaslatot megküldte a felsőháznak.
