Felsőházi irományok, 1935. V. kötet • 210-254., III. sz.

Irományszámok - 1935-211

211. szám. 5 nemzet hitelét nem sérti ; az 1930 : III. t.-c. 80., §-a pedig csak háború idején és csak a hadviseléssel kapcsolatban koholt vagy terjesztett vészhír büntetését teszi lehetővé. A taj)asztalat azonban kimutatta, hogy az 1931 : XXVI. t.-c. 9. §-ába foglalt büntető jogszabály sem kielégítő, mert a gazdasági és hitelélet rendjétől közvetlenül ugyan távolálló — eredményeiben azonban arra is befolyást gyakorló — vészhírek terjesztésének megakadályozására nem volt alkalmas, már pedig távol kell tartani a köztudattól annak meghamisítására vagy téves irányba terelésére alkalmas minden olyan híranyagot, amely a valóságnak meg nem felelő tények alakjában jelentkezik és széles körben elterjedés útján az élet rendes menetét könynyen megzavarhatja s a köznyugalmat — amely az egészséges közéletnek nélkülözhetetlen feltétele — ok nélkül veszélyeztetheti. A jelen törvényjavaslat már az 1931 : XXVI. t.-c. 9. §-ának megalkotása kapcsán is kitűzött célt a büntetőjogi tényálladéknak által ánossabbá tételével kívánja hatályosabb módon elérni anélkül, hogy egyúttal az 1931 : XXVI. t.-c. 9. §-ában meghatározott büntetési tételt is módosítani kívánná. A javasolt szöveg felöleli azt az egész kört, amelyben a vészhírterjesztés hatályos jogunkban az 1930 : III. t.-c. 80. §-a, valamint az 1931 : XXVI. t.-c. 9. §-a értelmében büntetés alá esik és ezenfelül magába olvasztja az 1879 : XL. törvénycikkbe iktatott kihágási büntető törvénykönyv 40. §-ában foglalt azt a tényálladékot is, amely szerint az, aki harangok félreverése vagy másnemű vészjelzés által tudva, hogy erre ok nem forog fenn, a lakosok nyugalmát megzavarja, vagy aki a hatóságot valótlan vészhír vagy zavargás bejelentése által szándékosan félrevezeti : nyolc napig terjedhető elzárással ; ha pedig a hamis vészhír bejelentése következtében a rendőrség vagy a fegyveres erő kiállíttatott : tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő. Ehhez képest a jelen törvényjavaslatban javasolt szöveg mellett többé nem kerülhet alkalmazásba az 1930 : III. t.-c. 80. §-ába, továbbá a Kbtk. most idézett 40. §-ába foglalt büntető rendelkezés s az 1931 : XXVI. t.-c. 9. §-a sem. Nem kívánja azonban érinteni a jelen törvényjavas^t az 1921 : III. t.-c. 7. §-át, amelynek alapján továbbra is a jelen törvényjavaslatba foglaltnál súlyosabb büntetéssel (Öt évig terjedhető fogházzal) lehet majd büntetni azt, aki olyan hírt kohol vagy terjeszt, amely egyúttal a magyar állam vagy a magyar nemzet hitelét is sérti. Nem kívánja továbbá érinteni a javasolt szöveg a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló 1930:111. t.-c. 68. §-ában meghatározott azt a tényálladékot sem, amely szerint hűtlenség bűntettét követi el az, aki oly hamis vagy hamisított iratot, rajzot vagy egyéb valótlan adatot, amely valóság esetében katonai titok vagy a magyar állam egyéb fontos érdekét, így különösen nemzetközi vagy gazdasági helyzetét érintő más titok volna, idegen állam hatóságával külföldi szervezettel, megbízottjukkal vagy érdekükben működő személlyel közöl, ha a közlés alkalmas arra, hogy az állam katonai vagy egyéb fontos érdekét veszélyeztesse ; vagy pedig aki ily közlés céljára a hamis vagy hamisított iratot vagy rajzot készíti, avagy a valótlan adatot koholja. Ha tehát konkrét esetben az 1930 : III. t.-c. 68. §-ának valamennyi tényálladéki elemet bizonyítani lehet, ebben az esetben nem a jelen törvényjavaslatban javasolt vétség miatt, hanem a hűtlenség szóbanlévő bűntette miatt lesz helye büntetésnek, amelynek tartama öt évtől tíz évig terjedhető fegyház. Természetesen ennek a tényálladéknak a megállapításához nehezebben bizonyítható tények megléte szükséges, mint az ezúttal javasolt vétség tényálladékának megállapításához és így ezért is, de általában a vészhírterjesztéssel kapcsolatos büntetőjogi tényálladékoknak hatályos jogunk-