Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-167
167. szám. 59 4. A törvényjavaslat szerint a fokozódó nyugdíjrész váromány a a befizetett biztosítási díjak 19%-a. Annyit jelent ez, hogy a fokozódó nyugdíjrész várományának évi emelkedése az osztályalapban kifejezve 2 m 28%. Az elégséges nettódíj 12 m 077%, vagyis nagyobb, mint a megállapított 12%-os díj és így ebben az esetben sem marad ügyvitelre. A biztosítási kötelezettségek fedezésében mutatkozó díjhiányt és az ügyvitel költségeit az állami hozzájárulás van hivatva fedezni. A javaslat szerint a biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszt a kötelező biztosítás alapján őt megillető biztosítási szolgáltatásokat növelheti azzal, hogy az utána befizetett biztosítási díjakat kiegészíti. Ennek az önkéntes többletbiztosításnak az a célja, hogy a gazdatiszt, amennyiben javadalmazásának emelkedése folytán magasabb biztosítási osztályba kerül, biztosítását arra a mértékre egészíthesse ki, mint ha biztosítási viszonyának kezdetétől fogva ebbe a magasabb osztályba tartozott volna. A kötelező biztosítás díja átlagosan úgy nyert megállapítást, hogy fedezze az összes biztosítottak után várható kötelezettségeket. Azonban a biztosítási szolgáltatásnak megfelelő elégséges díj Belépési kor Díj % Belépési kor Díj % 20 10-08 40 13-60 25 ' 10-81 45 14-53 30 11-58 50 15-11 35 12*52 55 14*45 az osztály alap százalékában kifejezve már 35 éves belépési kornál is felette van a megállapított 12%-nak. A kötelező biztosítási viszonyban tehát a fiatalkorú biztosítottak viselik részben az idősebb belépési korokhoz tartozó biztosítottak után felmerülő biztosítási szolgáltatásokat. A társadalmi biztosításban érvényesülő szolidaritás elvével általában indokolható az átlagos biztosítási díjnak a megállapítása. Nem volna azonban indokolható, hogy a biztosított a kötelező biztosítási viszonyon túlmenő önkéntes többletbiztosításban is az átlagos díjat fizesse. A biztosítottak nyilvánvalóan az önkéntes többletbiztosításnak ilyen rendszere esetében az előnyök irányában választanák a többletbiztosítást és az idősebb korok többletbiztosítása súlypontban előtérbe kerülne, amikor is a pénzügyi egyensúly volna veszélyeztetve. Ebből a szempontból indokolható a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a díjkiegészítés céljából fizetendő összeget a biztosított életkora szerint kell megállapítani. Ugyanakkora többletbiztosításnak megfelelő váromány fiatalabb korban kisebb összegű befizetéssel vásárolható meg, mint idősebb korban. A többletbiztosításban a biztosított a javadalmazás emelkedése esetében a váromány különbözetet egészítheti ki és az osztályalapok különbségének megfelelően a múltban a kötelező biztosítási viszonyban be nem fizetett díjaknak megfelelő várományt egyszeri befizetéssel vásárolja meg. Aszerint amint a javadalmazás emelkedéséből folyóan a magasabb biztosítási osztályba való előmenetel más-más korban következik be, ugyanakkora összegű várományvásárlásnak megfelelő összeg más és más. Ha idősebb korban megy át a biztosított a magasabb biztosítási osztályba, az új osztályban való kiegészítéshez szükségei befizetés ugyanakkora várománybevásárlás esetére magasabb. Az önkéntes többletbiztosításnak ez a rendszere, amikor a biztosított az elmúlt biztosítási időt a mindenkori osztályalapnak megfelelő mértékre az elért korhoz tartozó egyéni elégséges befizetéssel egészítheti csak ki, megóvja a biztosítási intézet pénzügyi egyensúlyát, viszont a biztosítottakat arra ösztönzi, hogy az önkéntes többletbiztosítást a szükséges díj kiegészítéssel az osztályalap emelkedésének idejében eszközöljék és ne halasszák idősebb korra. 8*
