Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-167
167. szám. 41 időkben értékállóknak bizonyultak. A befektetett összeg biztonságához fűzött szemponthoz tehát az értékállóság megóvásának szempontja járult a díjtartalék elhelyezésénél. Ezért látjuk azt, hogy az ingatlanok lépnek előtérbe a díjtartalék vagyontárgyai között és az értékpapírok is csak azért jönnek figyelembe, mert külföldi pénznemre vannak kibocsátva. Még a pénzintézeteknél elhelyezett kamatozó követeléseknél is a szerződési pénznem azonosságának megóvása szempontjából az idegen pénznemre szóló betétek vannak túlsúlyban. Egészen meglepő, hogy a magyar biztosító vállalatok jelzálogkölcsönökben alig helyezték el a díjtartalékot, pedig a biztonsági szempont mellett az értékállóság is érvényesíthető lett volna a különböző záradékokkal. A jelzálogkölcsönök a biztosítási kötelezettségek esedékességével összhangba hozhatók és a fent érintett biztonsági szempont érvényesülését is a legtökéletesebben teszik lehetővé, Emellett a hozadék állandóságának szempontjából a jelzálogkölcsönökben való elhelyezés megfelelőbbnek is mondható. A magyar biztosító vállalatok díjtartalékelhelyezési politikájával szemben Németországban, bár egy ideig az infláció után az ingatlanokban való elhelyezés is erősen előtérbe lépett, évről-évre ismét a jelzálogkölcsönökben való elhelyezés került túlsúlyba. Ma már a német biztosító vállalatok díjtartalékuknak több, mint 60%-át ismét jelzálogkölcsönökben helyezik el, míg az ingatlanok alig 5%-kal szerepelnek. Svájcban is a jelzálogkölcsönök közel 60%-kal vannak képviselve, az ingatlanok alig 4%-kal. . Már az 1930. évet megelőző időkben is a díjtartalék elhelyezési politikáját objektíve szemlélő előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a díjtartalék elhelyezése szempontjából az ingatlanok semmikép sem hozandók első helyre, mert a befektetett összegig való realizálhatósághoz fűzött biztonsági szempont csorbát szenvedett. Még inkább nyilvánvalóvá vált ez a gazdasági válság idejében, amikor az ingatlanok a pénz belföldi értékállóságának megóvása dacára,' de a külföldi piacokon a külföldi pénznemekhez való értékcsökkenése mellett a beállott pénzszűke és egyéb körülmények hatása alatt értékükben nemcsak, hogy nem emelkedtek, hanem inkább csökkentek. Elsőrendű bérházakban is 20—25%-os értékcsökkenést lehetett megállapítani a pénz stabilizációját követő időkben fennállott forgalmi értékekhez képest. Ez a tapasztalat is arra utal, hogy a befektetési összeg 100%-os realizálhatóságához fűzött biztonsági szempontnak kell előtérbe lépni a társadalombiztosítási intézmények díjtartalékának elhelyezésénél is. Nem lehet feladata a biztosítási intézménynek, hogy ezen túlmenően a pénz értékcsökkenési lehetőségére gondolva, a díjtartalék elhelyezésénél ez ellen is már eleve védelmet akarjon keresni és olyan befektetési térületre tévedjen elsősorban, amely vagyontárgyak talán éppen akkor nem bizonyulnak -megfelelőknek, ha a pénz értékcsökkenésétől való félelem jogosultsága nem nyer beigazolást. Ha a társadalombiztosítási intézményeknél a biztonsági szempontot a hozadéki szemponttal egyesítve juttatjuk érvényre, a jelzálogkölcsönök és az értékpapírokban való elhelyezés kell, hogy a díjtartalékvagyon elhelyezésénél előtérben álljon. Ezt a két fő elhelyezési csoportot szem előtt tartva, a- legnagyobb valószínűség szerint hosszú időn keresztül 4% feletti kamathozadékot lehet majd elérni a díjtartalék vagyontárgyaiban. Biztonsági szempontok azonban nem indokolnák, hogy 4%-on felüli kamatlábat vegyünk alapul a számításoknál. Ezek a biztonsági szempontok azt kívánják, hogy hosszú időn keresztül előreláthatólag elérhető átlagos kamatlábnál valamivel alacsonyabbat vegyünk, hogy az elhelyezési csoportok súlyában beálló eltolódások esetén a különböző csoportok esetleges kamatláb ingadozásainak hátrányai is kiküszöbölést nyerjenek. Felsőházi iromány. 1935—1940. IV. kötet, 6
