Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-167

10 167. szám. amelyre önkéntes többletbiztosítást létesített. 3. Biztosítási viszonosság. Átvétel a kötelező biztosításba. ( 9. §. (i) Egyfelől az Intézet, másfelől az 1928 :'XL. törvénycikk által szervezett kötelező biztosítás intézetei, az elismert vállalati nyugdíjpénztárak, valamint az 1928 : XL. törvénycikk 10. §-a (i) bekezdésének 1—-5. pontjaiban említett ellátásra kötelezett munkaadók között viszonosság áll fenn. Ehhezképest ha a jelen törvény alapján biztosított gazdatiszt előzőleg az 1928 : XL. törvénycikk alapján vagy valamely elismert vállalati nyugdíjpénztárnál biztosítva volt, illetőleg valamely említett munkaadónál alkalmazásban állott, vagy pedig ha az, aki a jelen törvény alapján biztosított gazdatiszt volt, utóbb az 1928 : XL. törvénycikk alapján vagy valamely elismert vállalati nyugdíjpénztárnál biztosítottá válik, illetőleg valamely említett munkaadónál alkalmazásba lép, a különböző biztosításokban (alkalmazásban) eltöltött idejét össze kell számítani és — feltéve, hogy biztosítási szolgáltatásra (ellátásra) igényjogosultságot még nem szerzett — járuléktartalékát az Intézethez, illetőleg díjtartalékát az 1928 : XL. törvénycikk alapján szervezett biztosítás illetékes intézetéhez (elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz, munkaadóhoz) át kell utalni. (2) Az Intézethez átutalt járuléktartalék fejében a 8. §. (4) bekezdésében említett táblázatnak megfelelő öszszeget kell a biztosított javára írni. Az 1928 : XL. törvénycikk által szervezett biztosításban (elismert vállalati nyugdíjpénztárnál, munkaadónál) eltöltött időből az Intézetnél számításba kell venni annyit, amennyi teljes félévekre osztható. (3) Az 1928 : XL. törvénycikk által szervezett biztosítás illetékes intézetéhez (elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz, munkaadóhoz) átutalt díjtartalék fejében számításba kell venni a fokozódó járadékrész összegének megállapítása szempontjából azokat a biztosítási díjakat is, amelyeket a biztosított után az Intézetnél fizettek be, a várakozási idő szempontjából pedig az Intézetnél eltöltött időt is. 10. §. (1) Az Intézet kötelező biztosításba átvehet olyan gazdatisztet, aki szerződés alapján e törvény hatálybalépésének napjáig nyugdíjra már várományt szerzett, nyugdíjat azonban még nem követelhet. (2) Az átvételhez szükséges az Intézetnek, a várományosnak és a szerződéssel kötelezett munkaadónak a megegyezése. A megegyezésben meg kell állapítani az átutalandó járuléktartalók (díjtartalék) összegét, azt az időt.és pedig legfeljebb tíz félévet, amely a várakozási idő szempontjából számításba fog jönni és az átvétel hatályosságának kezdetét. (3) Az Intézet az átutalt járuléktartalék fejében a 8. §. (4) bekezdésében említett táblázatnak megfelelő összeget írja a biztosított javára. (4) Az átvétel hatályosságának kezdetét követő naptári félév 1. napjától a biztosítottra a 2. §. (1) bekezdésének d) pontjában foglalt kivétel nem vonatkozik. é. A biztosítás szolgáttatásai. 11. §, (1) A járadékszerű szolgáltatásokra való igényjogosul fcság előfeltétele húsz félévi várakozási idő eltöltése. (2) A várakozási időbe mindazok a félévek — tekintet nélkül arra, hogy egymást megszakítás nélkül követik-e vagy nem — számítanak, a) amelyekre a biztosított munkaadójának a jelen törvény alapján biztosítási díjat kellett fizetnie ; b) amelyekre az önkéntes továbbbiztosításban (7. §.) a biztosítási díjat befizették; c) amelyeket a biztosított az 1928: XL. törvénycikk által szervezett kötelező biztosításban (elismert válla-