Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

104. szám. 67 ebben a kérdésben jogorvoslatot, panaszt a javaslat sem enged ugyan, hiszen a jogerősen megállapított ingatlanmennyiségnek a nagybirtokból való kiválasztására oly végtelenül sok lehetőség van, hogy ezt a kérdést bírói úton megoldani lehetetlen. A javaslat éppen ezért csupán azokat az elveket igyekszik leszögezni, amelyek szerint a kijelölésnek történnie kell, külön hangsúlyozva a gazdálkodás továbbfolytatásának megfelelő biztosítását. Külön gondoskodik a javaslat arról, hogy a megmaradó birtoknak művelési ágak szerinti megosztása ne térjen el lényegesen az eredeti állapottól, különösen, hogy a legelőterület ne váljék aránytalanul na

ggyá> ebben a vonatkozásban legfeljebb 15 %-os eltolódást engedve. Ha tehát az eredeti birtokban 1000 kataszteri hold szántó, 500 kataszteri hold rét és 3000 kataszteri hold legelő volt, vagyis a legelő 66*6 %-ot tett ki, nem lehet az átengedésre a 8. §. értelmében kijelölhető */

4 részt, vagyis 1125 kataszteri holdat kizárólag a szántóból és a rétből elvonni, mert ennek az lenne az eredménye, hogy a megmaradó 3375 kataszteri holdnak 88*8 %-át tenné ki a legelő, vagyis a legelő %-os aránya 22*2 %-kal, tehát több, mint 15 %-kal emelkednék. Az 1881 : XLL t.-c. 13. §-a 1. a) pontjához hasonlóan jogot ad a javaslat az átengedésre közelezettnek még arra is, hogy az esetleg nehezen használhatóvá váló birtokrészek átvételét is kívánja és azzal, hogy az ilyen átvételt megtagadó határozat ellen panaszt enged, legalább bizonyos körben a kijelölés kérdését is bírói jogvédelem alá vonja. A 23. §-hoz. A dolog természetéből következik, hogy a földmívelésügyi miniszter átengedésre kijelölni csak kisbirtok alakjában művelhető mezőgazdasági területeket fog, kivételes esetekben mégis indokoltnak fog mutatkozni az, hogy a legalkalmasabbként jelentkező mezőgazdasági terület által körülvett kisebb kiterjedésű erdőterület is bevonassák az átengedésre kerülő területbe. Sőt ha az ilyen kisebb erdőterületet körülvevő mezőgazdasági ingatlanokat átengedésre kijelölték, az erdőterület megfelelő kezelése és hasznosítása oly nagy nehézséggel járhat, hogy a 22. §. már ismertetett harmadik bekezdésével azonos elvi alapon módot kell nyújtani arra is, hogy az ilyen kisebb erdőterületek átvételét maga a tulajdonos is kívánhassa és ebben a kérdésben biztosítani kell a bírói jogvédelmet is. A javaslat az erdőterületekre vonatkozó most említett szabályt úgy is felfoghatná, hogy az az erdőterületekre vonatkozó önálló átengedést tesz lehetővé és ennek folytán az erdő átengedésére az átengedésre kijelölt egész mezőgazdasági területen felül kerülhet sor. A javaslat azonban —• a 22. §-ának (3) bekezdésétől eltérően — még a tulajdonos kívánsága esetében sem kíván az általában érvényesülő mértéken túllépni. Ehhez képest, ha pl. 1200 kataszteri hold mezőgazdasági területet lehetne átengedésre kijelölni, de a tulajdonos kívánságára 200 kataszteri hold erdőt is át kell venni, az átengedésre kijelölhető mezőgazdasági terület 1000 kataszteri holdra csökken. Az ilyen eljárás tehát azt fogja eredményezni, hogy a birtok tulajdonosának végeredményben nagyobb mezőgazdasági területe fog megmaradni, mint amennyi érintetlenül maradt volna akkor, ha az átengedésre került területet kizárólag mezőgazdasági ingatlanból jelölték volna ki. Az átengedésre kijelölt területen lévő erdő művelési ágának megváltoztatására gyakran nem is lesz szükség, hiszen annak rendszerint a birtokszerzők is hasznát vehetik, sőt a javaslat 65. §-ának második bekezdése csoportos telepítés esetére közös erdőterület kijelöléséről is gondoskodni kíván és így adott esetben ennek a rendelkezésnek az alkalmazását még meg is könnyítheti, ha a megfelelő erdőterület már ilyen alakban áll rendelkezésre, előfordulhat azonban, hogy a művelési ág megváltoztatása mégis szükségesnek fog mutatkozni. Ilyen esetekre vonatkozóan a javaslat az erdőtörvényben érvényesülő szempontoknak megfelelően a művelési ág megváltoztatását ahhoz a két előfeltételhez fűzi, hogy egyfelől az erdő talajviszonyai*: Felsőházi iromány. 1935—1940. Hl. kötet. 9 »