Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
64 104. szám. kötelezés iránti eljárás megindítása előtt tisztázni, hogy a földmívelésügyi miniszter a törvény által nyújtott eszközökkel a kellő tervszerűséggel élhessen. Éppen ezért a javaslat a mezőgazdasági ingatlanok birtokosait kötelezi annak tűrésére, hogy a földmívelésügyi miniszter közegei az ingatlanon bizonyos munkálatokat elvégezzenek. Az ilyen eljárásokkal kapcsolatosan esetleg okozott kár tekintetében a javaslat az állam kártérítési kötelezettségét is megállapítja és egyéb vonatkozásokban is messzemenően gondoskodik a birtokosok érdekeinek megvédéséről. III. fejezet. Átengedésre kötelezés. A 20. §-hoz. Az általános indokolásban már tüzetesen kifejtettem, hogy a javaslat az átengedésre kötelezés körében nem érheti be a kisajátítás rendes szabályainak alkalmazásával, hanem kénytelen egyfelől az ingatlan tulajdonának átruházása fejében fizetendő ellenérték bizonyos részét hosszabb időn keresztül törleszteni, másfelől pedig nem mondhat le arról sem, hogy bizonyos esetekben a törvény céljára felhasználás haszonbérleti viszonyok létesítése útján történjék meg. Az elsősorban említett módozat, figyelemmel arra, hogy a javaslat szerint az állam a vételár 2 / 3-át fizeti ki készpénzzel és csupán 1 / 3-át törleszti, a tulajdonosra számottevő sérelemnek annál kevésbbé tekinthető, mert birtokának szabad kézből eladása esetében is feltehető, hogy a vételárnak ilyen hányadát hajlandó lenne hosszabb időre hitelezni, vagy pedig a vételár megfelelő részét maga is hosszú lejáratra helyezné el. A haszonbérleti viszonynak kényszer útján való létesítésével járó hátrányt viszont ellensúlyozni lehet a haszonbérleti feltételek oly módon való megállapításával, hogy az a tulajdonosnak megfelelő rentabilitást biztosítson, ami egyszersmind az ingatlan szabadkézből való elidegenítése esetében az ilyen haszonbérleti viszony fennmaradása ellenére is kielégítő vételár elérését teszi lehetővé. A haszonbérfizetés biztonságát szolgálja a javaslatnak az a megoldása, hogy nem helyezkedik az 1920 : XXXVI. t.-c. 52. §-ában előforduló szerződéskötési kényszer álláspontjára és nem állítja közvetlen jogviszonyba az új kishaszonbérlőket az átengedésre kötelezettel, hanem a haszonbérletbe átengedésre kerülő ingatlanok haszonbérlőjéül a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségét lépteti be. A haszonbérletbe átengedést a javaslat egyébként is kivételes eszközül, a 3000 kataszteri holdon felüli, a háborús szerzésű és a hitbizományi kötöttségből felszabadult ingatlanokra nézve rendszeresíti és még ebben a körben is kimondja, hogy haszonbérletbe átengedésre legfeljebb az átengedésre kijelölhető terület 2 / 3 része erejéig lehet a tulajdonost kötelezni. Ebből a rendelkezésből az következik, hogy ha például 1200 kataszteri hold tekintetében lenne átengedésre kötelezésnek helye, a tulajdonost haszonbérletbe átengedésre csak 800 kataszteri hold erejéig lehet kötelezni, a további 400 kataszteri holdat pedig vagy tulajdonul kell átvenni a vételár 2 / 3 részének készpénzben való kifizetése mellett, vagy pedig a 400 kataszteri hold átengedéséről egyszersmindenkorra le kell mondani. A javaslat egyébként világosan kimondja azt az elvet, hogy a tulajdonos csak a meghatározott ellenszolgáltatás mellett köteles az ingatlant átengedni. Az átengedési kötelezettség teljesítésével keletkező haszonbérleti viszonyokat a javaslat maga sem tekinti végleges megoldásnak. A cél az, hogy a javaslat rendelkezései nyomán birtokhoz jutók tulajdonul szerezzenek kisbirtokot, de addig is, míg ennek a lehetősége elérkezik, a javaslatnak az az intenciója, hogy a
