Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

104. szám. 49 részben a törvény céljára rendelnek bizonyos, már eddig az állam rendelkezése alatt álló, vagy a javaslaton kívül álló jogszabályok alapján ezután az állam rendelkezése alá kerülő ingatlanokat, részben pedig a más személyek tulajdonában álló ingatlanok tekintetében állapítják meg az átengedésre kötelezés előfeltételeit. A 4. §-koz. A javaslat e §-ának első bekezdése öt csoportban sorolja fel azokat az ingatlanokat, amelyeket a törvény céljára fel lehet használni. Az ingatlanok e csoportjainak az a közös jellegzetes vonása, hogy azok nem a törvényben tüzetesen szabályozott kisajátításszerü átengedésre kötelezés útján jutnak az állam rendelkezése alá. Ilyen ingatlanok elsősorban a vagyonvált ságföldek, amelyek tekintetében már az 1921 : XLV. t.-c. 65, §-a akként rendelkezett, hogy azok földbirtokpolitikai célokra átengedhetők. A vagyonvált ságföldekhez hasonló jellegük lesz a javaslat VI. fejezete értelmében illeték- és adótartozások lerovása címén az államnak átadott ingatlanoknak. Éppen úgy, mint a vagyonváltságföldeknél ezeknél a földeknél is az átadás közvetlen célja a köztartozás kiegyenlítése lesz és ezért a javaslat már a 4. §-ban is külön tartja az ilyen földeket az átengedésre kötelezés útján szerzett földektől. A javaslat 15,000.000 pengőben már meghatározza azt az értékkvantumot is, amelyet az ilyen címen az állam rendelkezésére jutó földekből a javaslat céljára fel kíván használni. A büntetőbíróság, amikor egyes bűntettesekkel szemben a fennálló jogszabályokban foglalt rendelkezésekhez képest vagyonelkobzást mond ki, nem a földbirtokpolitikai szempontokat tartja szem előtt 'és nem is kívánatos, hogy az ítélkezést ez a szempont bármilyen vonatkozásban is befolyásolja. Ha azonban a vagyonelkobzás nyomán a törvény céljára alkalmas ingatlanok kerülnek az államkincstár tulajdonába, kézenfekvő az oknak a javaslat céljaira való felhasználása. Vagyonelkobzást kimondó bírói ítélet hozására a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915 : XVIII. és 1921 : XLIII. törvénycikk, az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XXXV., t.-c. 3. §-a, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. t.-c. 10. §-a, a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló 1922 : XXVI. t.-c. 1. §-a, végül a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és kiegészítéséről szóló 1930 : III. t.-c. 70. §-a nyújtanak módot. A törvény céljára felhasználást teszi végül az (i) bekezdés lehetővé az erre a célra megvásárolt, csere útján szerzett vagy megfelelő megállapodás útján rendelkezésre álló ingatlanok, végül az elővásárlások útján szerzett ingatlanok tekintetében. Ugyanez a szakasz külön bekezdésben említi meg a kisajátításszerű átengedésre kötelezés útján a törvény részletes szabályozása szerint megszerezhető ingatlanokat, valamint azokat az ingatlanokat, amelyek a védett birtokokra vonatkozó teherrendezések során esetleg értékesítésre kerülnek. A második bekezdésben említett ingatlanokra vonatkozó részletes szabályok foglaltatnak a fejezet további rendelkezéseiben. Az 5. §-hoz. A javaslat a kisajátításhoz hasonlóan kiépített átengedési kötelezettséget az ingatlanok különböző csoportjai tekintetében háromféleképpen szalyozza: 1. egyes mezőgazdasági ingatlanokat a maguk egészében elvonhatóknak nyilvánít (5—7. §.) ; 2. bizonyos nagyobb birtokok elvonható területét a birtok hányadában állapítja meg, de bizonyos minimális birtoknagyság megmaradását az átengedésre kötelezés után is biztosítja (8., 10. §.) ; 3. bizonyos körülmények közt a birtok meghatározott hányadát anélkül nyilvánítja el vonhatónak, hogy meghatározott terület érintetlenül hagyását biztosítaná (13. §.). Az 1929 : XXXIII. törvénycikkel létesített Nemzeti Közművelődési Alapít-